Répássy Róbert frakcióigazgató, a Fidesz egyik arca (más meghatározás szerint a párt egyik “€™megmondóembere”€™) volt Az Este vendége április 12-én.

RR-nak nem erőssége a mondatvégi pont letevése. Eleve sokszorosan összetett mondatokban beszél. Ezen belül a mondategységek végét rendszeresen felkapja – március 28.-i blog-bejegyzésünkben Németh Zsolt kapcsán már megemlékeztünk a jellegzetes fideszes hanghordozásról, ez RR-ra is jellemző.

Végül is a beköszönő “€žjóestét”€-tel együtt tizenkét mondatot rögzí­tettünk az öt és fél perces beszélgetés alatt, és ebből csak hét esetben volt letéve a pont a mondat végén. Ha a mondatvégi pont a céltudatosság egyik fontos mutatója (márpedig az!), akkor Répássynak ambiciózus politikus létére érdemes még gyúrnia erre.
Annál is inkább, mert néhány egyeztetési baki is arra enged következtetni, hogy a mondat közepén RR nem mindig látja az alagút végét: “€ž…az a szándékunk, hogy egy népszavazást tartson róla a Magyar Köztársaság választópolgárai”€

A szemkontaktus (a nyitottság fontos mutatója!) aránya jobb: tizenkét mondatból kilencnek a végén tartotta a műsorvezetővel.A fejmozgás viszonylag oldott – a magabiztossággal nincs probléma.

A kézgesztusok visszafogottak, de viszonylag változatosak, akad köztük jócskán félkezes is, aszimmetrikus is. Viszonylag nagy számban fordulnak elő párhuzamos felfele tenyeres gesztusok, de ezeknek lényegében mindig funkciójuk van: erősí­tik, fedik a szavak üzenetét. Viszont megfigyelhető volt, hogy bal kezének hüvelyk- és középső ujját a beszélgetés ideje alatt gyakorlatilag végig folyamatosan dörzsölgette, s ez feszültség-üzenet. Feltűnően sok sóhaj és őzés (pontosabban hőőőőzés) tarkí­totta RR mondatait, s hogy ez mennyire hiteltelení­ti a szavak üzenetét, arra érdemes megnézni a következő párbeszéd-részletet:

- Mv.: Hát sokáig el lehet ezt valóban játszani. í–nök látnak arra most esélyt, hogy egyszerre feltehessék az összes kérdésüket?

- R.R.: Hööööőő, hát ebben a pillanatban hőőőő van erre esélyhőő (felkapja a mondategység végét, majd innentől baki, sóhaj és őzés nélkül pergeti végig), minden azon múlik, hogy vajon az Alkotmánybí­róság milyen gyorsan tud dönteni és utána az Országos Választási Bizottság most már hajlandó-e végrehajtani az Alkotmánybí­róság döntését, vagy további gáncsokat tapasztalunk.

A sóhajokat és hőőőzéseket ellensúlyozandó RR hajlamos a hadarásra – nincs ezzel egyedül a politikusok között. Az “€žorszgos váltási biotság”€, a “€žtermésztesen”€, a “€žnépszazási kezdeményezés”€ és társai a felületesség benyomását keltik a választópolgárokban.

Bizony.

Ha a szem a lélek tükre, akkor a beszédtechnika a személyiség tükre.

készí­tette: Dezsényi Péter (BKI)

Megint lesz tehénparádé, és megint részt veszünk benne szponzorként. Ismét lesz saját tehenünk, és megint segí­tjük a szervezők munkáját. (… elsősorban a hogyan, másodsorban a mit szempontjából)

Holnap tartják egyébként a beharangozó sajtótájékoztatót a Klasszban (étterem az Andrássy úton), amin kiderül: miben lesz más az idei tehénparádé.

Mi két dologról tudunk. Egyrészt hogy nem csak Budapesten lesz, hanem bejárja az országot. Másrészt hogy a tehenek egy helyre koncentráltan lesznek fellelhetőek, ellentétben a tavalyi “városbanszétszórós” koncepció helyett. Mindkét változtatást örömmel fogadjuk.

Holnap egyébként Csikós Gergő, a tehénparádé, és Küllői Péter a BátorTábor képviseletében beszélnek a 2007-es kiállí­tásról. A BátorTábor második éve kedvezményezettje a kiállí­tás végén tartott aukció bevételeinek.

2006-os tehenünk “Ez nem fontos” néven futott, és Wahorn Matzaa alkotása volt. Nagyon szerettük.

Mostantól az “íšjradefiniált Kommunikáció” cí­met viseli blogunk. Továbbra is elsősorban az üzleti és politikai kommunikációt vesszük górcső alá, mellette pedig folyamatos betekintést nyerhet a nyájas olvasó mindennapjainkba is.

Szóval haladunk tovább a kijelölt úton, csak a név változott.

Holnaptól már ezzel a fejléccel találkozhattok ti is: