Megünnepeltük… ajándékokkal és vacsorával, meg egy rakás bejglivel, amiket Mária sütött… hogy energiája honnan volt rá, nem tudjuk. Sok jó ajándék mellett kaptunk három üveg házi pálinkát is. Az est ennek megfelelő hangulatban telt.

Kákosy Csaba volt az MTV Az Este című műsorának vendége december 5-én. Az újdonsült gazdasági miniszter eddigi legnevezetesebb kijelentése az volt, hogy unalmas szakpolitikus szeretne lenni.

Hektikus belpolitikai közéletünkben bizony van értelme ennek a kijelentésnek, és az interjúban látott metakommunikációs sajátságok alapján meg is van az esély az unalmasságra. Kérdés azonban, hogy az eredmény az lesz-e, amire a miniszter valójában számít, és amit az állampolgárok hőn áhítanak.

Kákosy a legszebb férfikorban lévő elegáns, nyílt tekintetű yuppie, ajkain szinte folyamatosan halvány mosoly játszadozik – ez utóbbi alapvetően rokonszenves benyomást kelt.

Lényegében folyamatosan a műsorvezető szemébe néz, de tekintete nem szúrós és nyomasztó, mert ugyanakkor a feje kötetlenül, finoman és változatosan mozog, ez pedig azt a benyomást kelti, hogy bizalommal fordul beszélgetőpartnere felé, és bizalmat ébreszt maga iránt.

„A megszólalásig jó”.

A megszólalással viszont az a gond, hogy nem teszi le a pontot a mondatok végén. Ellenben mondaton belül a vesszőknél fölkunkorítja a mondategységek végét – ezáltal hanghordozása némileg „iskolássá” válik. Egészében, miközben hallgatjuk, többször is olyan érzésünk lehet, mintha a miniszter bemagolt szöveget mondana fel. És ez nem szerencsés még akkor sem, ha Kákosy utal rá: „nem élvezi, hogyha a média folyamatosan róla szól”. Feltételezhető, hogy ha már időnként nem kerülheti el a tévé-interjút, akkor előre megfogalmazza, mit is akar elmondani. Ám az ellebegő mondatvégek olyan benyomást keltenek a nézőben, hogy ő maga sincs igazán meggyőződve a feltétlen érvényességéről mindannak, amit mond:

„A legfontosabb most az, hogy ne pánikoljunk, tovább kell vinni azokat a reformokat, amiket a kormány elkezdett, egészségügyben, közigazgatásban, a nyugdíjak terén. És akkor lesz növekedés hamarosan. Számításaink szerint, reményeink szerint jövőre már 3 %-os növekedés lesz.”

Háááát… Ha a pontok lent lettek volna, az mindenesetre bizalomgerjesztőbben hangzott volna…

A kétes benyomást fokozza, hogy Kákosy a bal kezét folyamatosan az asztalon tartja, mozdulatlanul. Ez önmagában nyugalmat és visszafogottságot sugallna. Ám amikor elkezdi fejtegetni, hogy „Le kell számolni bizonyos illúziókkal, hogy a világpiac nem… nem jön be Magyarországra…” – egyszer csak feltűnik, hogy a jobb kezével, amely a kamerától távolabb esik, és amelyet eddig valószínűleg nyugodtan az asztal alatt, az ölében tartott, most magyarázkodóan gesztikulál, még mindig félig az asztal alatt. A szövegbeli kis megtorpanással együtt ez a ’rejtegetett’ megnyilvánulás azt az érzést erősíti a befogadóban, hogy a konszolidált felszín bizonytalanságot takar.

Az új miniszter szakmai kvalitásairól nyilván nálam avatottabbaknak kell nyilatkozniuk. Ezzel együtt itt is érvényes az örökbecsű megállapítás:

Nem elég jó szakembernek lenni, ANNAK IS KELL LÁTSZANI!

Ahhoz, hogy Kákosy Csaba elérje célját, és unalmas szakpolitikus legyen (mindenki megelégedésére), az kell, hogy kommunikációja tükrözze valós szakmai hozzáértését.

Merthogy abban nincs semmi botrányos. Az olyan „unalmas”

Többek között éppen azért, mert a MEGBÍZHATÓSÁG benyomását kelti.