- Végül is ez egy beszélgetés – indokolta meg közbe-közbeszúrt megjegyzéseit Horn Gábor. Ebből mindenesetre kiderült, hogy egy olyan köznapi fogalomról, mint a “€™beszélgetés”€™, mennyire különböztek Horn Gábor és Tarlós István elképzelései a TV2 február 6-i Mokka adásában.

Ha nem indul a videó, link itt. 

Tarlós eredetileg úgy gondolta, hogy amí­g egyikük beszél, addig a másik figyelmesen hallgat, aztán ugyanez pepitában. Horn viszont szemmel láthatólag azon a nézeten volt, hogy talán szí­nesí­tené az eszmecserét, ha ő folyamatosan arcokat vágna, szemeit forgatná, sóhajtozna és bele-belebeszélne, amí­g partnere igyekszik kifejteni a gondolatait. Az SZDSZ kampányfőnökének a közbeszólásai a látottak alapján nem éppen a konszenzus-keresést szolgálták, nem is mindig szóltak kifejezetten Tarlósnak, hanem csak úgy az orra alá, a levegőbe. Lehet ezt persze beszélgetésnek hí­vni (vannak szavak, amelyek sok mindent kibí­rnak), mindenesetre ez a taktika kiválóan alkalmas lehet arra, hogy a másik felet kizökkentse – ha az nem elég felkészült és hagyja magát.

De Tarlós nem hagyta magát.

Tarlós kommunikációs stí­lusa némileg hasonló Kondorosi Ferenc általunk pár napja ugyanitt elemzett stí­lusához: kevés mozgásával, visszafogott tempójával és félig lehunyt szempilláival elsőre egy álmos mackósajt benyomását kelti a felületes szemlélőben. Egy ilyen figurát kibillenteni a nyugalmából és zavarba hozni: ez kétségtelenül látványos diadal lehetett volna, csakhogy Tarlós azzal, hogy (más logikai szintről) megnevezte, egyben Horn ellen fordí­totta saját taktikáját.

“€žHiggye meg, én abba is belenyugszom, ha önmagával beszélget itt…”€
“€žNe forduljon az égiek felé, nem kell az égiek felé fordulni… stb.”€

És ha ebben a beszélgetésben az a játékszabály, hogy belebeszélünk a másik mondókájába: Tarlós megmutatta, hogy ezt ő is tudja. Ha már az értelmes eszmecserének úgysincs esélye… Innentől kezdve a történet interakciós szempontból pontozhatatlan.

Ennek a kommunikációs katasztrófának az oka pedig végső soron az volt, hogy az SZDSZ kampányszlogenjének (“€žNépszavazás a szocializmusról”€) nem letisztult az üzenete.

Mit “€žnem letisztult”€?! Kommunikációs szempontból olyan zavaros, mint a habzó Rába…

Ugyan érthető egyfelől az a logika, amellyel a népszavazás kérdéseiben az ellenzék álláspontját Horn Gábor az egykori “€™létező szocializmus”€™ szellemiségéhez hasonlí­tja, és mint ilyet elutasí­tja. Ez eddig tiszta sor. Csakhogy másfelől az SZDSZ koalí­ciós partnere a Magyar Szocialista Párt…

Horn Gábor úgy fogalmazott, hogy neki az a dolga, hogy csináljon “€žegy jó, sikeres, az embereket meggyőző kampányt”€. Ám ez addig nem fog sikerülni, amí­g a szavaknak nincs konkrét jelentésük. Amí­g a választópolgárok fejében zavar uralkodik abban a tekintetben, hogy mit is értsenek a “€™szocialista”€™ illetve “€™szocializmus”€™ kifejezések alatt, addig ez a kampány-szlogen kihagyhatatlan ziccer az ellenzéknek. Ha a letisztult üzenet hiányában kényszerpályára kerül a beszélgetés, a Horn által alkalmazott taktikák és trükkök rövidtávon esetleg működhetnek (speciel Tarlóssal szemben nem jöttek be), hosszú távon azonban semmiképpen sem.

Ami azért baj, mert a demagógián túllépve, jó lett volna a témában az ellenzék valódi érveit is hallani végre.

A sikeres politizáláshoz először is kommunikálni kellene tudni…