Még ki sem hevertük a csoporttársaira lövöldöző huszonéves pécsi egyetemistát, máris megvan a következő, ugyancsak huszonéves gyilkos. A könnyű megoldás, hogy ezek a fiatalemberek pszichésen sérültek, hiszen – hallom sokszor – „normális ember ilyet nem tesz”. De milyen magyarázat lehet még? Amikor Amerikában elkezdődött az iskolai lövöldözések divatja, az első után volt valaki, aki megmondta előre, hogy lesz következő, lesz még sok, és a legváratlanabb helyeken. Békés kertvárosokban, ahol jólszituált középosztálybeliek élnek, akik jól nevelik a gyerekeiket. Kevesen hittek akkor Dan Koremnek, aki azt állította: az ilyen gyilkossá váló fiatalok profilja azonos az öngyilkos merénylőkével, és előre, időben fel lehet ismerni őket. Akkor, amikor még meg lehet előzni a tragédiát. Később kiderült: 100%-os találati aránnyal „jósolta meg” előre a következő tragédiákat. Dan Korem úgynevezett profilozó (meg sikeres író és újságíró is) és azóta már mindenki hisz neki.

Ma mi tartunk ott, ahol Észak-Amerika a 90-es évek elején. Jó lenne, ha nem kellene több fiatal élettel fizetni a tudatlanságunkért. A pécsi fiú azért lőtt, mert azt hitte: kinevetik a csoporttársai. A gyáli kislány gyilkosa, 21 éves fiú, azt akarta, a volt barátnője úgy haljon meg, hogy ne szenvedjen. Ezért először fel akarta robbantani, aztán rálőtt, és amikor látta, hogy ez nem volt halálos, akkor a pisztollyal addig ütötte a fejét, amíg a lány elhallgatott, majd közvetlen közelről halántékon lőtte. Ez így együtt akármilyen elvetemült bűnözőtől is szép teljesítmény lenne.

De ez a fiú aligha volt bűnöző. Viszont lehet, hogy ugyanolyan kisfiú volt, mint akivel ma találkoztam, a MOM Park előtti téren. Arrafelé jólszituált, felső középosztálybeli családok élnek, akik bizonyára jól nevelik a gyerekeiket. Ez az öt év körüli kisfiú önfeledten hógolyózott egy hasonló korú kis barátjával. A következőt kiabálta: „most szétdobálom a fejedet hogy jól meghaljál!” Az apukája a közelből figyelte csemetéjét és nem talált okot rá, hogy rászóljon. Végülis, csak egy kisfiú, aki játszik. És vajon mivel fog ez a kisfiú játszani huszonegy éves korában?

Bevásárlóközpont, kínálópult, kávét lehet kóstolni. Egy jónevű kávés cég márkás kávéfőzőjét reklámozzák ezzel. A gép is csinos, a lányok is, sokan kóstolnak a reklámkávéból. A pult mellett szemétgyűjtő, ahogy kell, a használt poharaknak. Hideg van kint, mínusz sok, mindenki szívesen kóstol egy jó, forró kávét. Már majdnem én is, amikor billen a szemetes teteje, és látom, hogy csupa kávé. Pohárral együtt kiöntött kávé. Vajon mi lehet a baj? Figyelek egy kicsit. Nem is nehéz észrevenni a turpisságot: az egy adagos kávékapszulából a lányok két adagot főznek. A víz ugyanannyi, a belé jutó kávé a fele. Az eredmény: vízízű lötty, amit még a legelszántabbak sem isznak meg.

Nem nehéz a történetet felépíteni: a marketingkeret valakinek a fejében – talán egy formás Excel-tábla mellett – így tűnt a leghatékonyabbnak. Kommunikációs szempontból viszont ennek ugyanolyan silány üzenete van, amilyen a duplájára hígított kávénak. A kóstoló arrajárók sem a kávét, sem a gépet nem fogják megvenni.

Tanulság: ha el akarunk adni egy drága holmit és bemutatóval csalogatjuk a lehetséges vevőket, nem érdemes félkávéval kiszúrni a szemüket. A marketinges jobban járt volna, ha feleannyit kínál, de az igazán jó. Karácsony után aztán törheti a fejét, miért nem sikerül hozni a kávéfőző eladási tervét. Hivatkozik majd a válságra és arra, hogy az emberek a fogukhoz verik a garast – nagyon sok cég indokolja ezzel a csökkenő forgalmát.

Ugyanakkor van néhány olyan vállalkozás is, amely jobb évet, de legalábbis nem rosszabbat zár, mint a tavalyi volt, pedig számukra is van válság. Lehet, hogy ők az egész kapszula kávét beletették a főzőbe?

Egy péntek reggeli hír szerint feljelentettek néhány orvost, amiért ilyen vagy olyan okból lebeszélték pácienseiket az oltásról. Az egészségügyi miniszter vizsgálja, hogy lehetséges-e ezeket az orvosokat jogilag szankcionálni.

Mit mond a szavak mögött ez a hír? Az orvos nem kompetens abban, hogy tanácsot adjon az oltással kapcsolatban? Ne ártsa bele magát, mert nem ért hozzá? Az az orvos, aki egyébként eldöntheti, hogy kiveszi-e a mandulámat vagy sem, altat-e vagy helyi érzéstelenít, agyműtétre küld vagy nem?

Járvány van. Ha lehet ellene védekezni egy oltással, vajon miért van ennyi „ellenálló”? Miért kételkednek még szakemberek is?

Egy dologban biztos vagyok: hogy a vakcina jó-e vagy sem, be kell-e adatni vagy nem, annak eldöntésében teljesen lényegtelen, hogy az Ominvestnek van-e NBH-s kötődése, vagy ciprusi offshore tulajdonosa. Ami lényeges lenne, azt nem kötik az orrunkra. Nagyobb baj, hogy az orvosok orrára sem.

Így aztán az orvos eldöntheti: elfelejti az orvosi esküjéből a „Nil nocere” elvét, vagy hűen ahhoz, megosztja kételyeit azokkal, akiknek az egészségi állapotáért felelőssé válik az oltás beadásával – akár rábeszél, akár lebeszél róla. (Az orvosok kétkedése nem korlátozódik Magyarországra és a magyar vakcinára)

Sem orvosnak, sem páciensnek nem könnyű lenni ebben a kérdésben.
Illusztráció ehhez.

A hivatal illetékesei mereven elzárkóznak, kommunikációjuk lényegében a „nesze semmi, fogd meg jól” (zsebkendőbe köhögjünk, mossunk kezet), vagy a fenyegetőzés (lásd pénteki hír, illetve Székely miniszter elutasított feljelenése a Sajtó, mint Ismeretlen Tettes ellen) között váltakozik.

Az Index – becsületére váljon – már az elején feltette a jó kérdéseket és közreadta, válaszokkal együtt…
aztán így.

Egy baj van csak: Joób Sándor újságíró és nem orvos, nem is kutató, így – bármilyen lelkiismeretesen is járt utána – az általa összegyűjtött válaszok vagy igazak, vagy nem. Ezért őt nem terheli felelősség a következményekért, akár hisszük, amit ír, akár nem.
A hivatal illetékeseit – minden olyan tudományos vagy egészségügyi bizottságot, hivatalt, szervezetet és minisztert viszont nyilván az gátolja az informatív kommunikációban, hogy szemben Joób Sándorral, nekik vállalni kell a felelősséget – akármit mondanak. Ezért inkább semmitmondanak.

Kommunikációs szempontból számunkra ebből következik, hogy ezennel;

kríziskommunikációból elégtelent adunk a miniszternek és az ügyben megszólaló és meg nem szólaló valamennyi hivatalos szervezetnek, bizottságnak és hivatalnak.

Az erről szóló Tanúsítványt minden érintett bármikor átveheti Intézetünkben (előzetes időpont-egyeztetéssel).
És ha még ebből sem tetszenek tanulni, akkor (a Sztaki szótár nyomán) tessék minket feljelenteni…