Tegnap egy prezentáció összerakása kapcsán a flickr.com fotóit böngésztem.

“LEDARSHIP”, illetve “VEZETŐKÉPZÉS” kifejezésekhez passzoló fotókat kerestem.

Az egyik kép kellemetlen kérdést vetett föl bennem, ami azóta sem hagy nyugodni. De mielőtt írnék a fotóról, fontos visszamenni a múltba, egészen hetedikes koromig, valamikor 1994-be.

Lássuk, mire emlékszem hetedik osztályos koromból?

Emlékszem Vámpírra, a magyartanárnőmre, aki fogai miatt kapta gúnynevét. Szigorú nő volt… az a fajta, aki nem érdekessé tette az irodalomórákat, hanem félelmetessé. Ezzel a fegyelmet ugyan elérte, de  író embert például nem faragott egyikünkből sem.

Aztán ott volt Jóska bá, a tornatanárom, később az iskola igazgatóhelyettese. Morális és etikai kérdésekben állandó, megbízható nyelve volt a mérlegnek. De nem érte el nálunk, hogy a sport központi kérdéssé váljon életünkben. Amiért így utólag haragszom is rá kissé.

Ott volt Lujzi néni, az ofőnk. A legaljasabb módon éltünk vissza azzal, hogy egyenlő partnerként kezelt bennünket. Biológiát tanított, de nem érte el, hogy biológussá váljunk. Igaz, ebben az is közre játszott, hogy egy méhecske megcsípte, és allergiás rohamban meghalt. Nagyon sajnáltuk szegénykét… jó ember volt.

Van még egy sor emlékem emberekről, és élményekről, de ha úgy teszem fel a kérdést, hogy “LEDARESHIP” vagy “VEZETŐVÉ VÁLÁS” témakörében mit tanultam ezekben a gimnázium előtti években, akkor… őőő … akkor …

Semmit. Az égegyadta világon semmit. Még csak közvetve, az igazgatónőnk tettei kapcsán sem tanultam semmit.

Az az igazság, hogy maga a kérdés sem fogalmazódott meg bennem soha korábban. Hogy nekem esetleg “kellhetett” volna tanulnom erről valamit. És ez a felismerés nagyon megijesztett tegnap. És megijeszt még most is, ahogy írom ezt a bejegyzést.

Mert van például egy húgom, Judit, aki a Pécsi Tudományegyetemre jár, gazdasági és marketing szakra. Tehát: nem általános iskolába, hanem E-G-Y-E-T-E-M-R-E.

Nem 1994-ben, hanem 2009-ben.

És mégsem tanul semmit “LEADERSHIP-ről” vagy “VEZETŐVÉ VÁLÁS-ról”.

Én viszont éppen rakok össze egy prezentációt valakinek, aki érett felnőtt embereknek fog a VEZETÉS témájáról előadást tartani egy hazai multi középvezetőinek. És nem hagy nyugodni a felismerés, hogy amiről hamarosan ezek az emberek tanulni fognak, arról Amerikában a gyerekek hetedikes korukban kezdenek el ismeretanyagot gyűjteni. Hetedikes korukban kezdenek el aktívan gondolkozni róla. Ráadásul nem is akármilyen szinten.

Berakom ismét a fotót, amiről annyit érdemes tudni, hogy egy amerikai tanár témavázlata látható rajta. Nagyjából ezeken a kulcsfogalmakon keresztül viszi majd végig a hetedikes gyerekeket a 11 héten át tartó LEADERSHIP képzés keretében.

Egyebek mellett kreativitásról, képi gondolkozásról, jegyzetelésről, brainstormingról/ötletelésről, Mind-Mappingről lesz szó. Én meg itt ülök leforrázva, és arról álmodozom, hogy milyen jó lenne beülni ezek közé a gyerekek közé, ellesni, hogy hogyan tanulják a VEZETÉST, majd hazajönni, és elérni, hogy idehaza is a tananyag, és az iskolai képzés részévé váljon egy hasonló képzés.