Ma ért véget egy kétnapos képzés a Coca Cola területi képviselőivel. Vagyis “piacfejlesztési tanácsadóival”, merthogy í­gy hí­vják őket. És ez valóban jobb név.

Nekünk baromi jó élmény volt, mert az elmúlt hónapokban főleg a Cola felsőbb vezetőivel talélkoztunk csak… a terepmunkát végzőkkel nem. Marha jó emberek jöttek össze ebbe a csoportba. Vidékiek és Budapestiek egyaránt.

Egyikük elmesélt nekem egy történetet.
Volt náluk néhány éve egy előadás, amit Erőss Zsolt tartott nekik. Zsolt az a magyar hegymászó, aki első magyarként jutott fel az Everest csúcsára. Ez nem kis teljesí­tmény. Személyét és tapasztalatait nyilván valaki a cégben hasznosnak és példáértékűnek vélhette a Kólások számára, ezért meghí­vta őt előadni.

Ami a területi képviselőben legjobban megmaradt ebből az előadásból, az az, hogy az Everestet megmászni szándékozó hegymászó nem sokra juthat a serpák nélkül. A serpák cipelik a felszerelést, ismerik a terepviszonyokat, az időjárást, és nem utolsó sorban kiváló mászók is.

A Colára lefordí­tva a serpa a területi képviselő. Bár könnyen átnézhetnénk rajtuk, hiszen a hí­rekben sem a serpákról, hanem a hegymászókról beszélnek. De az igazság az, hogy serpa nélkül nincs hegymászás az Everesten.

Aki elmesélte nekem ezt a történetet, azt is mondta, hogy kb egy évvel később saját főnökeinek beszélgetését kapta el véletlenül, akik épp viccelődtek, hogy ” … majd a serpák teljesí­tik az idei célt… haha.”

Ez megbántotta őt, vagy legalábbis nekem ez volt az érzésem, í­gy aztán a történetében a serpa szó is kapott egyfajta negatí­v í­zt.

Pedig az van, hogy ha én dolgoznék ebben a pozí­cióban, akkor nem azt szeretném, hogy területi képviselőként, vagy “piacfejlesztési tanácsadóként” gondoljanak rám. í“h nem! Ezek a szokásos vállalati közhelyek negyed annyi lelket, szí­vet vagy érzelmet sem képesek adni ennek a munkának, mint a SERPA kifejezés.

SERPíNAK lenni jobb mint vezérigazgatónak. SERPíNAK lenni rangos, fontos dolog. Még akkor is, ha éppen lenéznek, vagy átnéznek az emberen. Mert a serpa tudja, hogy amit csinál, anélkül nincs Everest.

Ha én lennék a piros kocsis ember, aki járom a boltokat, ott virí­tana egy Serpa matrica a kocsimon, és büszke lennék a munkámra.

Ezt a történetet meg köszönöm. A serpák vagányak. A serpák kalózok. A serpák királyok.