E blog hasábjain nem óhajtjuk tovább csócsálni Horn Gábor megnyilvánulásait – február 8-i elemzésünk után nem okozott különösebb meglepetést az, amit a népszavazás éjszakáján és másnap produkált. Az viszont érdekes, (és a választókat is minősí­ti) hogy ezzel a stí­lussal (ami “maga az ember”) egyáltalán nincs egyedül.

Azt eddig is tudtuk, hogy vannak úgynevezett megélhetési politikusok, ez rendben is van – de ha a a megélhetési politikus még csak nem is törekszik a hitelességre, az azért kí­nos.

Itt van ez a kis gyöngyszem Tasnádi Péter országgyűlési képviselővel és pécsi polgármesterrel. Az MTV Szempont cí­mű műsora felvételeket mutatott be, amelyeken törvényhozó honatyák a Parlament épületében tilosban dohányoztak. Lehet erre azt mondani, hogy nagy dolog, más is csinál ilyet, legfeljebb nem a Parlamentben. Ám lehet erre azt is mondani, hogy nekem olyan képviselők ne hozzanak törvényt, akik maguk nem tartják be az előí­rásokat. És főleg: mire van megsértődve a polgármester/képviselő úr, hogy most az egyszer neki is le kellett perkálni ötvenezer forint büntetést a szabálysértésért?

A mellékelt videón egymás után láthatjuk TP “nem-hivatalos”, majd “hivatalos” reagálását. Persze a kettő közötti kontraszt nagy blama. Ám erről a helyről hí­vjuk fel a polgármester úr és minden kommunikáció iránt érdeklődő kollégája figyelmét, hogy ha nem láttuk volna a “nem-hivatalos” változatot, a “hivatalos” variáció a hitelessége akkor is ezer sebből vérzik.

“Törvénytisztelő állampolgárként…” – ahogy belefog az egyetlen kacskaringós körmondatba sűrí­tett nyilatkozatba, törzsét elkezdi előre-hátra döntögetni, a fejét kissé oldalra dönti, ugyanakkor sűrűn bólogat mondandóját nyomatékosí­tandó, mindehhez az “állampolgárként” szó végét felkapja – a fölösleges mozgások és a fölkapott szóvég í­gy együtt éppen nem azt a benyomást kelti, hogy a nyilatkozó azonosulna a saját szavaival, vagyis törvénytisztelő állampolgári mivoltával. A váll vonogatása kifejezetten nyegle hatást kelt.

“…nekem is fontos, hogy a nemdohányzók védelme érdekében hozott jogszabályokat mindenki betartsa, igy én is, …” – a “nekem is fontos” alatt egy pillanatra oldalra sandí­t, mint aki a menekülési útvonalat keresi, a “mindenki betartsa, í­gy én is” megintcsak elszállt a levegőbe, amivel újfent azt a benyomásunkat erősí­ti, hogy ez valójában éppen hogy nem fontos a számára.

“…és mondtam, hogy ha a felvétel alapján egyértelműen igazolható, akkor… ööö… tudomásul veszem és elfogadom, …” – halvány gondolatfoszlány a nézőben: ha a felvétel alapján esetleg nem igazolható egyértelműen, attól még Tasnádi úr magában, legbelül csak tudja, hogy mi az igazság, nem?… Ha egyszeri eset volt, akkor azért, ha pedig rendszeresen tilos helyen cigizett, akkor azért. A “tudomásul veszem és elfogadom” végét ismét felkapja, amitől az a benyomásunk támad, hogy magában most is hozzáteszi a “nem-hivatalos” verzió kulcsmozzanatát.

“…úgyhogy megérkezett az elsőfokú határozat, ez alapján azt az ötvenezer forintos bí­rságot vagy büntetést amelyet kiszabtak, azt befizettem.” – menetközben még egyszer oldalra sandí­t, aztán kilyukad a hosszú mondat végére. A “befizettem”-nél még egyet rándí­t a vállán (a mögöttes gondolat feltehetően itt is a “nem-hivatalos” verzió legfőbb üzenete), végül emelt fővel egyenesen a kérdező szemébe néz. (“Nnnna, most boldogok vagytok?”)

Kí­nos, ha egy politikus nem is törekszik a hitelességre. A választóit nézi ezzel agyilag zokninak. Elismerem, időnként még jogos is lehet ez a nézőpont. Ám a fentihez hasonló hiteltelen megnyilvánulások lassan-lassan, szépen apránként, még a választópolgárok legnaivabb rétegének lelkében is lerakódnak, “mint a guanó, keményen, vastagon”.

Előbb-utóbb észre fogják venni.