Ennek a blognak nem feladata, hogy az árpádsávos zászló jelentését fejtegesse.
Szűkebb témánk, a kommunikáció szempontjából viszont leszögezhetjük, hogy egy lobogó nem egyszerűen egy kommunikációs eszköz, hanem maga a LETISZTULT ÜZENET.

Megette a fene, hogyha nem az.

És hogy mi az a letisztult üzenet, amit megtestesí­t, azt nem a zászlóvivő dönti el, hanem az a közösség, amelyik előtt lobogtatja. Merthogy az axióma itt is érvényes, hogy tudniillik kettőn áll a vásár. A zászlónak az a feladata, hogy egybeforrassza a közösséget, mégpedig azáltal, hogy a tagjai azonosulnak a zászló letisztult, egyértelmű üzenetével. Vigyázat! Egybeforrasztani a közösséget vagy felforralni a kedélyeket két különböző dolog! A Szocialista Párt ominózus rendezvényén vélhetően az utóbbi történt…

Azonban vigyázó szemünket vessük inkább a zászlóvivő fiatalembernek a tévé-beszélgetésben megfigyelhető metakommunikációjára. Természetesen lényeges része ennek, hogy szükségesnek tartotta magával hozni a zászlót is. Kétségkí­vül látványos, demonstratí­v megnyilvánulás, viszont azzal, hogy a kamera felőli kezébe fogta, ziccer lehetőséget adott az adás rendezőjének olyan beállí­tásra, amelyben a fiatalember teljesen eltűnik a zászló mögött. (Például 2 perc 05 másodperctől tizenhét másodpercen keresztül Jakupcsek Gabriella egy árva zászlóhoz intézi szavait.) Ez persze technikai kérdés, és mondhatjuk azt is, hogy a Tv2 lehetett volna nagyvonalúbb a vendégével.
De az már nem az adásrendezőn és az operatőrön múlik, hogy az az ember, aki bal kezében egy lobogó rúdját szorongatja, ezzel valóban betölti-e azt a szerepet, amit a beszélgetés során igyekszik betölteni. ZÁSZLÓVIVŐnek lenni tudniillik csak egy szerep a sok közül. Hősünk ezen kí­vül feltehetőleg szerető gyermek, hűséges férj, példás családapa, kiváló kolléga és jó barát – ezek mind-mind különböző hétköznapi szerepek, hogy csak a legáltalánosabbakat emlí­tsem.

A zászlóvivői szerep legfontosabb ismérve a tökéletes azonosulás a zászló letisztult üzenetével. A zászlóvivői szerep nem más, mint a jelkép letisztult üzenetének emberi kiterjesztése. A közösség tagjai a jelkép üzenetével azonosult ember révén tudnak egységbe forrni.

Mármost ehhez képest a töredezett szövegmondás, a gyakori őzés, a végtelení­tett, tekervényes mondatok, illetve a mondatvégi letett pontok hiánya, továbbá a jellemzően oldalirányú fejmozgás, és a jobbra-balra cikázó tekintet éppenséggel olyan benyomást kelt, hogy a beszélő mintegy kihátrál a saját szavai mögül. Jellegzetes példája ennek a következő mondat (1.50-2.05 perc között):

“€žMhm… ez a zászló nem provokatí­v eszköz, ez egy nemzeti jelkép, tehát ööö… ööö hogyha valaki Magyarországon él, akkor ugyanúgy, ahogy a trikolórzászlót elfogadja, mint Magyarország zászlaját, ugyanúgy ezt a zászlót is… hm… el kell fogadnia…”€

A zászló: identitás és világnézet. Az egyik közösség azonosul vele, másik nem. Ez í­gy rendjén is van. De ha valaki olyan benyomást kelt, hogy nem tud teljesen azonosulni azzal az identitással és világnézettel, amelynek zászlaját lobogtatja, az ne lobogtasson.

Vagy a másik lehetőség: tanuljon meg kommunikálni.