Az úniós pályázati pénzekkel kapcsolatos korrupció kivédésének esélyeiről faggatta Az Este műsorvezetője Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési minisztert. Az aktuális események fényében nem éppen nyerő indulási pozíció a miniszternek, aki egyébként általában a jelenlegi kormány egyik legjobban kommunikáló tagja.

A miniszter nyitott tartással ül a beszélgetés elején, de a konkrét kiskunhalasi ügyre vonatkozó első riporteri kérdésre összefogja a kezeit, mintegy „védőkorlátot” vonva maga elé. A korlát nem szoros, van, amikor csak az ujjvégek érnek össze. Ám hogy mégiscsak volt némi védekezési funkciója, az abból érzékelhető, ahogy nyit a következő (felelősséget elhárító) mondatnál:

„… itt valamilyen bűncselekmény vagy legalábbis annak a kísérlete történt meg. Egyébként hadd mondjam el, egy olyan ember által, aki nem része az uniós fejlesztési intézményrendszernek.”

Ettől kezdve viszont végig nyitott a tartása, és a gesztusok oldottak, többségükben aszimmetrikusak és változatos irányúak, ez ’alapjáraton’ nyugodtságra enged következtetni. Ami ezen túl még utal arra, hogy nincs igazán csúcsformában, az a beszélgetés alatt lényegében végig és viszonylag sűrűn előforduló pici nyelvbotlások sorozata, és az első mondatok végén a lekerülő pontok bátortalansága.

Egyébként viszont JELEN van a beszélgetésben, és kifejezetten asszertív. Végig beszélgetőpartnere szemébe néz, tekintete azonban nem szúrós és nyomasztó, mert viszonylag gyakran pislog. A pislogás viszont azért nem kelt feszült benyomást, mert a fej kifejezetten kötetlenül mozog, a jó helyen képzett hang is oldottságról árulkodik, és a beszéddallam-sáv a visszafogott hangerő ellenére viszonylag széles – mindez így együtt nyugodt és magabiztos ember képét sugallja.

Látványos erőlködés nélkül, mégis tisztán artikulál, ami azt sugallja, hogy a beszélő azonosul a saját szavaival, egész személyiségével képviseli azt, amit mond. A beszélgetés második részében a mondatvégi pontok kifejezetten könnyedén a helyükre kerülnek – BG céltudatos: tudja, miről beszél.

Érdemes leszögezni: a „talk” és a „walk” – vagyis az, ahogyan valaki kommunikál, és ahogyan cselekszik – nem fedik egymást mindig és feltétlenül, ezért mindig ajánlatos óvatosnak lenni. (Bár tágabb értelemben a cselekvés is kommunikációnak tekinthető).

De mindenesetre: aki a kommunikációs helyzetekben kongruens és JELEN VAN, az szinte automatikusan bizalmat ébreszt az emberekben: megvan a remény arra, hogy a cselekvés is illeszkedik a szóhoz.