„Az Inter ült fel Európa trónjára” olvasható a hétvégi BL döntő után. Ebben a sikerben nagy szerepe volt José Mourinhonak. De mi a titka? Ez a kérdés motoszkál a fejemben napok óta. Szakértelem, taktika, szenvedély, karizma, nagyravágyás, önbizalom? A NAGY VEZETŐK tulajdonságai?

Nem is csak önbizalomról van itt szó. Egyszerűen nincs benne a világképében a vereség lehetősége. Erre mondják, hogy győzelemre született.

A pozitív jövőkép elengedhetetlen a sikerhez, bármiről legyen is szó. Nem lehet úgy odaállni egy állásinterjúhoz, előléptetéshez, prezentációhoz, új feladathoz, mérkőzéshez, hogy talán meg tudom csinálni vagy talán megpróbálom…Ha fejben feladjuk, nehéz lesz győzni. Sportolókat gyakran kérdeznek meccs előtt, hogy mi lesz? Ki fog nyerni? „Ki – hát én/mi” – válaszolják magabiztosan. Mert tudják, hogy másként nem lehet.

Hányszor hallottam: „Úgy irigylem XY-t, szakmailag sokkal jobb vagyok nála, de ő bármit el tud adni. Van önbizalma, mindig meghallgatják. Én inkább csendben maradok.” Vagy nemrég egy sok nyelvet beszélő, diplomás, gyakorlattal rendelkező barátnőm meséli: „Láttam álmaim álláshirdetését, mintha nekem találták volna ki, de nincs vezetői tapasztalatom, úgyhogy be se adom a jelentkezésem.”

Nem lehetünk mindannyian José Mourinhok, sem élsportolók, és arra sincs szükség, hogy  a mellünket verve másokat megfélemlítsünk. Akkor mégis mi a tanulság?

Ahogyan Pogány Éda, a Coca-Cola vállalati kapcsolatokért felelős igazgatója mondta egy konferencián: „Félni ér. Egy dolgot nem ér: azért nem csinálni valamit, mert félünk.”