EGY TOJÁSDOBÁLÁS ANATÓMIÁJA
2008. május 21.E sorok írásakor egyelőre nem tudni, ki volt az a fiatalember, aki tojásokkal dobálta meg Steve Ballmert, a Microsoft vezérigazgatóját május 19-én hétfőn, a Budapesti Corvinus Egyetemen előadása kezdetén. Mindenesetre kommunikációs szempontból az esetnek vannak megszívlelendő tanulságai. Elsősorban azért, mert a konkrét történetben a tojásdobáló fiatalember vert seregként távozott a helyszínről, Ballmer pedig jól jött ki a szituációból.
Tojással alapvetően magas státuszú személyt szokás megdobni, pontosan abból a célból, hogy az illetőt az elegáns ruháján végigfolyó sárga trutymó nevetségessé tegye és megfossza magas státuszától, és ezáltal megfutamítsa az illetőt. Az emelvény fedezéke mögé rejtőzés kétségtelenül csökkentett valamit Ballmer státuszán, de ez alapvetően nem veszélyeztette a tekintélyét – elvégre ennyi jár a jogos önvédelemnek. Dobálózó fiatalemberünk viszont alapvetően elbaltázta a dolgot azzal, hogy nem célzott pontosan. Suta dobó-mozdulatából látszott, hogy nem egy gyakorlott tojáshajító bajnok.
A másik alapvető tévedése az volt, hogy a dobálást egy anyagi követeléssel kapcsolta össze. Ha anyagi követelésünk van valakivel szemben, akkor addig ne akarjuk megfutamítani az illetőt, amíg le nem perkálta nekünk a kérdéses összeget – még képes engedni a kényszernek és fizetés előtt távozik…
A fiatalember maga is érezte, hogy valami nem jött össze: a harmadik tojás után pontosan úgy állt ott, mint aki “ellőtte a puskaporát”. A tojás elfogyott, Ballmerhez egyéb mondanivalója már nem volt, és a jelek szerint a közönséget sem akarta meggyőzni az igazáról – kérdés ezek után, hogy ő maga mennyire volt meggyőződve róla… Helyzetét még az menthette volna meg, ha legalább fél tucat biztonsági ember vetette volna rá magát, leteperte majd elhurcolta volna, ilyenformán mártírglóriát vonva a feje köré. Sajnos az amerikai karvalytőke még ezt a szívességet sem tette meg neki, így aztán a távozásra szóló, viszonylag udvarias felszólításra saját magától volt kénytelen elkotródni.
“Sokat fog még fizetni ez az ország, hogy ez az ember itt fog… izé, itt parádézik” – Akárcsak egy célba talált tojás, ez a mondat is lehetett volna egy letisztult üzenet (persze az “izé” nélkül), ha az egész terem hallgatóságának címezte volna. Ám így az orra alatt eldünnyögve ez az üzenet is csütörtököt mondott.
Steve Ballmert viszont a fiatalember távozása után egyből humorral tudta oldani a helyzetet. JELEN volt.
ígyhogy azt veszem észre, olyan vagyok, mint Móricka, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. De hát ennek az esetnek is az a tanulsága, hogy ha le akarjuk győzni az amerikai tőkét, akkor először tanuljunk meg kommunikálni.

Szólj hozzá!