Herényi Károly és Csapody Miklós elnézést kért az MDF-ből eltávolított, és azóta a Fidesz soraiban helyet foglaló öt képviselőtől (lásd a videó-mellékletet).

Herényiék lelki szeme előtt példaként nyilván a vicc-béli Kohn lebegett, akit a becsületsértési perben arra köteleztek: nyilvánosan mondja ki, hogy a sértett fél, Grün becsületes ember, és kérjen bocsánatot tőle. Kohn eleget is tett kötelezettségének, imígyen:

-„A Grün becsületes?! Már bocsánatot kérek…”

A volt MDF-es képviselők ügyvédje szerint az ilyen paródia miatt az MDF további bírságra számíthat. Amennyit a hazai bírósági gyakorlatról tudunk, ez bizony könnyen lehetséges. A kérdés csak az, hogy kommunikációs szempontból jó lesz-e ez a sértetteknek, akiket Herényiék – az ítélet előírásának, de nem a szándékának megfelelve – közröhej tárgyává tettek?

A magyar parlamenti képviselők túlnyomó többsége jogvégzett ember. Nekik pontosan tudniuk kell elméletből és gyakorlatból, hogy a törvény illetve a bíróság jogot szolgáltat, nem igazságot. Ami az adott konkrét esetben azt jelenti, hogy ha az öt képviselő erkölcsi méltóságában érzi sértve magát (naná, hiszen hülyét csináltak belőlük), akkor ezt bírói ítélet nem fogja orvosolni. Csak Herényiék töredelmes megalázkodása és „őszinte” bocsánatkérése billenthetné helyre a lelki egyensúlyukat.

Sajnos az alperesek túlságosan is késznek mutatkoznak további bocsánatkérésre – hát ha ezek ilyen mazochisták…
A bíróság teljes joggal elvárhatja, hogy vegyék komolyan az ítéletét. Csakhogy miután az MDF már ez ügyben leperkált tízmillió forintnyi büntetést, nem mondhatjuk, hogy nem veszi komolyan a bíróság ítéletét.

Herényiéket ezek után kötelezheti a bíróság arra, hogy komolyan kövessék meg ellenfeleiket.
Sag’schon: majd mosolytalan faarccal fogják előadni ugyanezt a jelenetet…

AZ ESET LEGFONTOSABB ÜZENETE, HOGY AZ ŐSZINTESÉG NEM JOGI KATEGÓRIA.
A MÁSIK LEGFONTOSABB ÜZENET: MÉG EGYETLEN POLITIKUS SEM A BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉTŐL VÁLT HITELESSÉ

Mindamellett a bocsánatkérés a kommunikáció egyik legizgalmasabb jelensége.

Amikor Bill Clinton a Monica Lewinsky-ügyben legalább egy tucatszor bocsánatot kért az amerikai nemzettől, meg lehetett kérdőjelezni az elnök őszinteségét. Mégis: Clinton tudott valamit a kommunikációról – minden egyes bocsánatkérése után nőtt a népszerűségi indexe. Ennek köszönhetően végül is nem helyezték vád alá, nem mondatták le, nem kreáltak belőle „béna kacsát”. Minden idők egyik legnépszerűbb amerikai elnökeként ment nyugdíjba, amikor letelt a mandátuma.

A hazai politikai elit az elmúlt két évtizedben nem volt tisztában a bocsánatkérés hatalmával: az adok-kapok során legalább ötvenszer annyian KÖVETELTEK ellenfelüktől BOCSÁNATKÉRÉST, mint ahányan KÉRTEK BOCSÁNATOT az ellenfelüktől.

Különösen emlékezetes volt, amikor Kuncze Gábort szólította fel a másik oldalról egy jeles képviselő, hogy kérjen bocsánatot Délkelet-Ázsia teljes cunami-sújtotta lakosságától, az általa használt ígéret-cunami kifejezés miatt.

Némi fordulatot hozott a bocsánatkérés hazai kultúrtörténetében, amikor az ellenzék sorozatos felszólítására Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sorozatosan bocsánatot kért az „öregecskedő feleség”- és az „arab terrorista-futballista”-ügyben. És érdekes módon ezekből az ügyekből az ellenzék nem tudott politikai tőkét kovácsolni magának.

Aztán jött az őszödi beszéd – a miniszterelnök ebben az esetben nem tudta egyes szám első személyben azt mondani: „bocsánatot KÉREK”. Csak azt tudta odavetni: „BOCSÁNAT” – ám azt is olyasféle hangsúllyal, mintha a másik oldal felmenőit küldené melegebb éghajlatra. Az őszödi beszéd még egy év után is remek gumicsont…