Férfikönnyek
2009. november 9.Kommunikációs szempontból is érdemes megnézni a lentebbi videóbejátszást, amelyet az egyik autós élettel, konkrétan a Forma 1-el foglalkozó blogon találtunk.
Az egyébként japán nyelvű híradórészletben a Toyota csapatfőnöke, Jamasina Tadasi úr bejelenti, hogy a cég kivonul a Forma 1-ből. Az első mondatok után az idősödő úr könnyei kicsordulnak, szava elakad. De mielőtt folytatnánk, itt a videó (alig egy perc).
Háttértörténetnek azt érdemes tudni, hogy a versenyistálló finanszírozása a cégnek az elmúlt majd 10 év során kb. hárommilliárd eurójába (830 milliárd forint) került, amiből sajnos egy fillér sem térült meg, mivel a pilótáknak szerencsétlen módon egyetlen futamot sem sikerült megnyerniük.
A csapatvezető gesztusaiból, hangjából és könnyeiből az efölötti őszinte szégyent, megbánást és önvádat érezzük, nem pedig melodrámát, vagy ripacskodást. És nemcsak mi. Érdekes megfigyelni az olvasói hozzászólásokat is, különösen annak fényében, hogy feltételezhetően a videóbejátszást megnézők egyike sem beszél japánul. Hogy ne kelljen kattintgatni, idemásoltam néhányat.
„Szerencsétlen.
Ez tényleg sajnálja!!!!!!!
Bezzeg a mi politikusaink. —Arcuk nem rándul.”
„Én már ezer éve mondom, hogy japánból kéne a magyar állami cégekhez vezetőket hívni…
Egyszer látnám csak pl a MÁV vezérigazgatót így sírni ![]()
Szerintem tiszteletreméltó ember ez a Tadasi Yamasina úr…”
„A japán hozzáállás az ilyen. Nagyon tisztelendő. Mi itt MO-on, de még Európában sem, el sem tudjuk képzelni azt a fajta mentalitást, ami a gyári munkásától kezdve a legmagasabb posztokat betöltő cégvezetőkig MINDENKIBEN meg van Japánban. Nálunk az ilyet eltusolják, másokra hagyják hogy elvigyék a balhét, kamuznak, hazudnak, ferdítenek, stb. bezzeg ott, mint a fenti példa mutatja ki áll a főnök saját maga a világ elé és még az érzéseit is felmeri vállalni mindezzel kapcsolatban, ami történt.”
Yamasina úr bárki lehet, akár rossz ember is. Nem tudjuk, nem ismerjük őt és még azt a mondatot sem értjük, amit elmondott. Mégis hitelesnek érezzük és azonosulunk vele. A hitelesség – úgy látszik – nyelvi és kulturális akadályokat legyőzve, egyszerűen „átmegy”.

Szólj hozzá!