Nem tudjuk, mi volt Az Este szerkesztőinek dramaturgiai elképzelése, mindenesetre Kóka János után (aki kommunikációjával a lehetőségekhez képest megnyugtatta a nézőket) a Hernádi Zsolttal folytatott beszélgetés ismét előhozta a kérdőjeleket, és a bizonytalanságot.

Mindjárt a beszélgetés elején a kérdésre: “€žíœzlet, mint rendesen?” – az igenlő válasz a levegőben ellebeg. A “€žSemmi gond”€-ra a MOL-vezér már a homlokát is ráncolja – ajjaj, mondja magában a néző, ekkora a baj???

Körülbelül tizenkilenc vagy húsz mondatból hatszor vagy hétszer teszi le a pontot a mondat végén. Ez a “€žkörülbelüli”€ megfogalmazás nem véletlen: igazából többszöri meghallgatás után is nehéz behatárolni, egy-egy mondat mettől meddig tart – a szavak monoton folyásának leginkább Baló közbekérdezései szabnak gátat. Még a letisztult üzenet (“€žMég egyszer azt szeretném mondani, fel vagyunk készülve egy ilyen helyzetre, megvannak a szükséges lépések, megvan a szükséges logisztika ahhoz, hogy ezeket a lépéseket lebonyolí­tsuk”€) vége is a levegőben marad. S minthogy ezt már “€žmég egyszer”€ mondja, erőtlen bizonykodás benyomását kelti – pedig lehet, hogy csak fáradt, hiszen az elmúlt két nap nyilván nem volt sétagalopp.

Hernádi gesztusai a miniszteréhez képest jóval egysí­kúbbak: egy tollat forgat a két kezében, ebből időnként egy-egy párhuzamos felfele tenyeres gesztussal lép ki. Jószerével az egyetlen üdí­tő kivétel, amikor az ujjain számlálja, mely országokat érinti még rajtunk kí­vül a jelenlegi helyzet. Ikonikus gesztus, ami egy gondolatot képszerűvé igyekezne tenni: egyetlen egy sincs. í–nmagában ezzel a szegényes gesztusrendszerrel különösebb gond talán nem is lenne, ha a mondatok végén letett pontok helytállnának a szavakért és hitelesí­tenék azokat. Minthogy azonban többnyire nem ez a helyzet, legalább valamelyik másik kommunikációs csatornáról várnánk a megerősí­tést.

A fejmozgás is kötöttebb, mint a gazdasági miniszteré – ez megint csak kevésbé magabiztos benyomást kelt. Itt is akad egy kivétel: amikor Hernádi hangsúlyozza, hogy szó nincs szerződésszegésről, akkor ezt elsősorban a fejmozgás nyomatékosí­tja – ezt fontosnak tartotta leszögezni, s ez az üzenet valószí­nűleg meg is marad a nézők emlékeiben.

Ha csak a szavakat nézzük, ezek azt üzenik: nem kell nyugtalankodni, nincs gond, a MOL felkészült az ilyen és hasonló helyzetekre. Ezzel együtt a beszélgetés utolsó mondata (“€žEz az ügy vagy rendeződik ezen a héten vagy nagyon soká.”€) a látottak után már valószí­nűleg senkit nem lep meg – jó lesz mindenre felkészülni…

készí­tette: Dezsényi Péter (BKI)