Nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, hogy a múltkori bejegyzésemben, amelyhez olyan sok egyet nem értő komment érkezett, elhamarkodottan ítéltem meg a Déli Pályaudvaron nyílt új kényelmi üzletet.

Elhatároztam, hogy itt az ideje újból benézni, lássuk meg, történt-e változás. Már messziről rossz érzés fogott el, amikor láttam, hogy egy huszonéves, szőkére festett hajú srác – Hubiz feliratú pulcsiban – az ajtóban beszélget egy lánnyal. „Na, gondoltam, (tele előítéletekkel) jobb, ha be sem megyek, biztosan megint nem lesz szerencsém a kiszolgálással.

Tétován az ajtóhoz léptem, mire a srác udvariasan elnézést kérve beszélgetőtársától, már ugrott is, hogy miben segíthet. Mondtam félénken, hogy csak egy joghurtot szeretnék. Bár a bolt picike, és a joghurtospolc is messziről látszik, ő mégis megmutatta, hol találom, és azt is elárulta, hogy szerinte az epres a legfinomabb. Nagyon mosolygósan megkérdezte, kérnék-e valami mást is. Gondoltam, hát jó, kipróbálok egy capuccinót, ha már a múltkor rossz volt a gép. Azon nyomban a géphez ugrott, hogy elkészítse a kávét, pedig jól látható a felirat, hogy a kávégép önkiszolgáló. (Ezt későn vettem észre, szabadkoztam, de addigra már a pulton is volt a kész kávém.) Váltottunk még néhány vicceskedő, udvarias szót, majd mentem a dolgomra.

Tanulság: Először is az, hogy kedves HUBIZ vezetőség, nagyon jó választás a fiatal munkatárs, lelkesítsék, dicsérjék meg, tartsák ott.

Nem csupán az köszönhető neki, hogy én xy jókedvűen mentem tovább a munkahelyemre, a kávémmal, joghurtommal, meg a kedvességgel, amit grátiszként kaptam. Az a csodálatos a dologban, hogy a vevőkkel „jól kommunikáló” (tudom, tudom, rettenetesen hangzik így, de szakmai ártalom, nézzék el nekem) munkatárs értéke forintokban mérhető. Jelen esetben éppen annyi forintban, amennyivel az ott kapható joghurt többe kerül egy hagyományos közértben beszerezhető ugyanolyannál. És amit örömmel hajlandó vagyok (és leszek) kifizetni, ha cserébe kedves, udvarias kiszolgálásban részesülök egy szép boltocskában. Ez joghurtonként kb 20-25 forint, és akkor a kávén realizált hasznot még nem is számoltuk. Azt, hogy mekkora összeget jelent a nap végén ez az egy barátságos munkatárs, már inkább számolgassák az üzlet tulajdonosai.

Ui: A hubiz-nak még mindig nincs saját honlapja, de találtam egy érdekes írást róluk, ahonnan megtudhatjuk kinek a kicsodái is ők valójában.