Bevásárlóközpont, kínálópult, kávét lehet kóstolni. Egy jónevű kávés cég márkás kávéfőzőjét reklámozzák ezzel. A gép is csinos, a lányok is, sokan kóstolnak a reklámkávéból. A pult mellett szemétgyűjtő, ahogy kell, a használt poharaknak. Hideg van kint, mínusz sok, mindenki szívesen kóstol egy jó, forró kávét. Már majdnem én is, amikor billen a szemetes teteje, és látom, hogy csupa kávé. Pohárral együtt kiöntött kávé. Vajon mi lehet a baj? Figyelek egy kicsit. Nem is nehéz észrevenni a turpisságot: az egy adagos kávékapszulából a lányok két adagot főznek. A víz ugyanannyi, a belé jutó kávé a fele. Az eredmény: vízízű lötty, amit még a legelszántabbak sem isznak meg.

Nem nehéz a történetet felépíteni: a marketingkeret valakinek a fejében – talán egy formás Excel-tábla mellett – így tűnt a leghatékonyabbnak. Kommunikációs szempontból viszont ennek ugyanolyan silány üzenete van, amilyen a duplájára hígított kávénak. A kóstoló arrajárók sem a kávét, sem a gépet nem fogják megvenni.

Tanulság: ha el akarunk adni egy drága holmit és bemutatóval csalogatjuk a lehetséges vevőket, nem érdemes félkávéval kiszúrni a szemüket. A marketinges jobban járt volna, ha feleannyit kínál, de az igazán jó. Karácsony után aztán törheti a fejét, miért nem sikerül hozni a kávéfőző eladási tervét. Hivatkozik majd a válságra és arra, hogy az emberek a fogukhoz verik a garast – nagyon sok cég indokolja ezzel a csökkenő forgalmát.

Ugyanakkor van néhány olyan vállalkozás is, amely jobb évet, de legalábbis nem rosszabbat zár, mint a tavalyi volt, pedig számukra is van válság. Lehet, hogy ők az egész kapszula kávét beletették a főzőbe?