Kóka János “olajzár” interjúelemzése
2007. január 16.Oroszország elzárta a barátság kolajvezeték csapját. Helyzet van – hogyan kommunikálják az illetékesek? Az Este január kilencediki adásának vendégei voltak Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter és Hernádi Zsolt, a MOL elnöke.
Kóka János
Huszonkét mondatból tizenhét végén teszi le a pontot. A maradék öt mondatból három vagy négy vége azért marad a levegőben, mert a műsorvezető közbevágott, ezért az eredeti gondolatot nem tudta befejezni. Egy vagy két esetben viszont még a közbevágás ellenére is letett ponttal fejezte be a mondatot.
Mindez – azzal együtt, hogy végig Baló szemébe nézett – alapvetďż˝en azt a benyomást keltette, hogy Kóka pontosan tudja, mit akar mondani, és azt el is mondja.
A kézmozgások is többnyire ezt erősítették, bár az első percben még többségben voltak a párhuzamos gesztusok. A kezdeti kis merevség után a kézmozgás hamar felszabadul – Magyarország tavalyi kritikus helyzetét említve bal keze széttárt ujjait lebegteti, illusztrálandó a helyzet megragadhatatlanságát, majd hirtelen jobb keze mutatóujjával lefelé bökött: “Döntöttünk” – a gesztus olyan jelentséget ad a szónak, ami azt sejteti: a miniszter saját büszkén vállalt, sikeres döntéséről beszél, (ál)szerényen többes szám első személyben fogalmazva; a mozdulatok ekkor már határozottan kifejezek és erősítik az üzenetet.
Ehhez képest furcsa, hogy a következő pillanatban arra a kérdésre, mi történik, ha nem indul újra a kďż˝olajvezeték – pár pillanatra elbizonytalanodik, megtorpan, majd némileg hezitálva, általánosságban fogalmazva kezdi sorolni, hogy mit “kell” “nagyon gyorsan” csinálni. A személyesről az általános, személytelen fogalmazásmódra váltás olyasmit sejtet, hogy ebben nem neki lesz döntő szava, igazából nem az kezében lesz az irányítás. A pici zavarból úgy tűnik, a gesztikuláló kezek vezetik ki.
A miniszter ismét félkezes illetve aszimmetrikus gesztusokhoz folyamodik, sőt, megjelennek az “egyrészt-másrészt” virtuális térrendező mozdulatok. Ezeknek, és a továbbiakban egyre fontosabb szerepet játszó ikonikus gesztusoknak (amelyek mintegy a “levegőbe faragják-formálják” azt, amiről éppen beszél) az a funkciójuk, hogy mintegy “láttassák” a mondanivaló lényegét, vagyis szó szerint “képbe hozzák a nézőt”. Ez pedig azt jelzi, hogy Kóka a konkrét problémával kapcsolatban nemcsak egy száraz és vértelen ideológiát képvisel, hanem mindazt, amit mond, a kis megingás után végül is teljes személyiségével (vagyis mindkét agyféltekéjével) tudja vállalni.
A másik fontos jel, hogy a gesztusok többsége lefele tenyeres, főleg azok, amelyek a letisztult üzenetet nyomatékosítják: “Hogyha soha többet nem mďż˝ködik a Barátság kőolajvezeték, akkor is megoldódik Magyarországon a kőolajellátás.”. A lefele tenyeres kézmozdulat üzenete: “A kezem/kezünk alatt rendben mennek a dolgok – kézben tartjuk az eseményeket.”. S minthogy nincs ennek ellentmondó, ezzel inkongruens megnyilvánulás, ezért a kijelentésnek súlya van: hiteles benyomást kelt. Ha neadjisten mégsem oldódik meg Magyarország kőolajellátása, erre a mondatra évek múlva is emlékezhetünk és számonkérhetjük!
A képernyďż˝n viszonylag “szűk a mozgástér”, a miniszter az adott kereteket jól használta ki. Törzsével lényegében nem mozgott, a nyaka és a válla viszont oldott volt: a feje finoman változatosan mozgott, ami magabiztos, asszertív benyomást keltett: nem esett azoknak a vezető beosztású embereknek a hibájába, akik a nyak és a fej merev mozdulatlanságával (“nyakassággal”) igyekeznek dominanciájukat érvényesíteni.
ísszességében a miniszter a helyzetet jól kezelte: metakommunikációja a néhány másodpercnyi bizonytalanságtól eltekintve céltudatos és magabiztos ember benyomását keltette, aki várhatóan kompetens módon működik közre a szituáció megoldásában.
készítette: Dezsényi Péter (BKI)
Szólj hozzá!