Egy, a New Scientist Magazin október 10.-i számában olvasott interjú érdekes vitát robbantott ki intézetünk munkatársai között. Mielőtt a részleteket megosztanám Önökkel, lássuk a beszélgetést:
(az interjú a magazin webes felületén is olvasható.)

Egy fiatal tudós, Alexis Gambis beszél az általa szervezett, Imagine Science című filmfesztiválról. A fiatalember genetikából és molekuláris biológiából doktorált, és ahelyett, hogy beletörődött volna a laboregér hálátlan szerepébe, eltökélte bebizonyítja embertársainak, hogy a tudomány, amely gyakorlatilag a világ minden egyes történése mélyén ott rejtőzik, igenis érdekes, és nemcsak a csodabogárként kezelt tudósok számára.
Ő maga akkor készítette első filmjét, amikor rájött, hogy a gyümölcslegyek, – melyek kutatásával szakmai pályafutásának legnagyobb részét töltötte, – rajta kívül kevés ember fantáziáját mozgatják meg.

„Egy éjszaka arra ébredtem, hogy filmet akarok készíteni. Beiratkoztam egy filmkészítéssel foglalkozó kurzusra és elkezdtem magammal hurcolni a kamerámat a laborba. Az emberek úgy néztek rám, mint egy elmeháborodottra. Amikor mondtam nekik, hogy a gyümölcslegyekről szeretnék filmet készíteni, senki nem értette. De számomra maga volt a megvilágosodás, és azóta is a tudomány alkotja a filmjeim nyersanyagát.”

A gyümölcslegyekről készült kisfilm (mindössze 10 perces) itt látható:

A fontos kommunikációs kérdés pedig, amivel szembesültünk: Létezik-e unalmas téma. Önök szerint? Mert mi itt az Intézetben végül arra jutottunk, hogy nem létezik ilyen, mindenről lehet úgy beszélni, hogy érdekelje a hallgatóságot, legfeljebb egy kicsit alaposabban kell átgondolni mit mondunk. Jó példa erre a gyümölcslegyek esete.