Könyvajánló: Beszédes hazugságok
2010. augusztus 25.Aki csakis arra kíváncsi, milyen jelek alapján lehet tudni, hogy valaki hazudik, az ne olvassa el Ekman könyvét, mert nem lehet tudni. Akit azonban érdekel, hogy akkor mit vizsgál a hazugságvizsgáló és mi az, amit tudni lehet, annak szívből ajánlom ezt a könyvet.
Ajánlom annak ellenére, hogy a fordítás lehetne jobb (aki erre kényes és teheti, olvassa angolul), hogy vannak részek a könyvben, amelyek az átlagos (értsd: nem tudós) embernek unalmasak, vagy nehezen érthetőek, és annak ellenére, hogy végülis nem derül ki: miből tudjuk megállapítani, hogy valaki hazudik, vagy igazat mond. Azért ajánlom, mert Ekman álláspontja ugyanaz, mint a miénk.
Azt mondja ugyanis: sok oka lehet annak, ha valakinek „árulkodik” a testbeszéde – és ebben fenntartás nélkül egyetértünk. Mi a hitelességről és a benyomásról beszélünk, Ekman a hazugságról. Leírja, hogy a pszichopaták símán átverik a hazugságvizsgálót. Hogy ez még egy színésznek sem okoz különösebb gondot, főleg, ha Sztanyiszlavszkij módszerrel tanult. Mert amiről a testbeszéd árulkodik, az elsősorban az érzelmek foka, amelyek aztán befolyásolják a gesztusainkat, a vérnyomásunkat, vagy éppen a pulzusszámunkat.
Ilyeneket mér a hazugságvizsgáló, és méri akkor is, ha valakinek ezek az értékei attól való félelmében emelkednek meg, hogy esetleg nem hisznek neki.
A könyv borítója:
Egyre divatosabb mostanában hazugságvizsgálót bevetni némely munkakör betöltésénél. Ezért aztán különösen ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki vezetőként fontolgatja e módszer alkalmazását.
És bár tudni nem fogjuk, hogy valaki hazudik-e, arra nézve részletes útmutatást kapunk, hogy mikor érdemes élni a gyanúperrel és jobban a körmére nézni annak, aki – bármilyen okból – bizonyos testbeszéd-jeleket produkál.
Végül egy kép a szerzőről:
… és egy kis kis csemege azoknak, akik már olvasták a könyvet:
Szólj hozzá!