A hivatásos kommunikátornak nem elég beszélni tudni, mondania is kellene valamit. Megnyilvánulásának ugyanis – akár akarja, akár nem – mindenképpen van üzenete. És ha már, akkor szerencsésebb, ha a kommunikátor valóban azt üzeni, amit üzenni akar. Ettől (lenne) profi.

Mindez vonatkozik médiamunkásra és diplomatára egyaránt, és a TV2 minapi Mokka adásának egyik gyöngyszeméről jutott eszembe, amelyben Papp Gergő a volt washingtoni nagykövet Simonyi Andrást faggatta. Uborkaszezonban kevesebb a feldolgozható téma, ráadásul a szerkesztők meggyőződése, hogy plusz huszonöt Celsius fok fölött csak a könnyed, humoros hangvétel jön át a képernyőn. Ez rendben is volna, feltéve, hogy nem lerágott csontot kínálnak a nézőknek, újramelegítve, erőltetett könnyedséggel és humortalanul.

Az immár hivatalosan Megyeri hídnak nevezett objektum névadására pár évvel ezelőtt kiírt internetes szavazás gumicsontját annak idején kellőképpen lerágta a bulvármédia. Az eset egyetlen tanulsága az lehetett volna, hogy egy ilyen jellegű szavazás során megtanulunk különbséget tenni tizenötmillió határon inneni és túli magyar ember leghőbb óhaja és egy-két számítástechnikában járatos egyén technikai trükkje között. Ez sajnos nem történt meg, legalábbis ezt bizonyítja a Simonyi-Papp párbeszéd.

Papp Gergő felvezető szövege alatt Simonyi keresztbefont karokkal áll, kezeit a hóna alá dugva – ez egyszerre hetyke, mi több: kackiás, ugyanakkor elzárkózó benyomást kelt, és arra a reményre jogosítja a nézőt, hogy talán a volt diplomata sem érzi magát teljesen felszabadultnak ebben a kora reggeli mókakacagásban. Amikor végre szóhoz jut, akkor némi őzés kíséretében az összefont karokból átvált kézelő-igazgatásba, amit talán Károly hercegtől leshetett el – mindenesetre ez is a feszélyezettségnek egyfajta diplomatikus megnyilvánulása. Aztán, amikor a riporter Simonyi úr „elkámpicsorodására” utal, a volt nagykövet egy igazi ripacs gesztussal morzsol el egy könnycseppet a szeme sarkában – ez az a pillanat, amikor a nézőben felmerül egy halvány kétely: biztos, hogy a legmegfelelőbb ember képviselte hivatalosan Magyarországot Washingtonban?…

„Ennél jobb propaganda nem kell Magyarországnak” – mondja Simonyi, és még hozzáteszi: „Ez egy borzasztó jó poén”. Egy pillanatig sem szeretném megsérteni azokat a játékos kedvű kütyü-machinátorokat, akik a tizenötmilliós klikk-trükköt összehozták. Annak idején ez valóban jó poén volt, ami ugyanakkor azóta is segít értékén kezelni az efféle internetes szavazásokat. Ám a poén annyira talán mégsem jó, hogy most hat percen keresztül újracsócsálják, miközben azt nem sikerült megemlíteni ugyanebben a műsorban, hogy Szigetmonostor mellett Budakalász önkormányzata is megtagadja a híd használatbavételi engedélyét

“Budakalász képviselő-testülete nem tehetett mást, el kellett utasítania a Megyeri híd forgalomba helyezését, mert a Gyurcsány-kormány átverte településünk lakosságát – jelentette ki lapunknak Mányai Zoltán fideszes önkormányzati képviselő. (…) hiába rögzítették szerződésben, hogy az M0-s körgyűrű északi szektorának megépítésével egy időben az elkerülő útnak el kell készülnie, a magyar állam a szerződésben foglaltakat megszegte. Az önkormányzat további hat pontban kifogásolja, hogy a budakalászi közlekedési fejlesztési beruházásokból sem lett semmi, nem építették meg az előírt zajvédő falat, a körgyűrű melletti 30 méteres zöld sávot, a védett kerékpárutat, nem fejezték be a véderdő telepítését és nem rendezték a települést érintő kisajátítási területek fenntartói, kezelői jogát.
- Az M0-s körgyűrű északi hídjának budai lehajtóján több tízezer autó zúdulhat Budakalász közútjaira, ellehetetlenítve ezzel az itt élők nyugalmát, ennek a felelősségét pedig a kormánynak kell viselnie – hangsúlyozta Mányai Zoltán.”
/Magyar Nemzet – 2008.08.27/