Magyarázom a helyzetet III. / Fodor Gábor
2007. január 21.Az SZDSZ ügyvivője bejelentette: tavasszal megméretteti magát a pártelnökségért folyó versenyben. Ennek kapcsán volt az MTV január 19-i Az Este című műsorának vendége.
Egy ilyen televíziós beszélgetésnek üzenete van a párttagok felé, de persze minden a politika iránt érdeklődő magyar állampolgár felé is. Ennek célja lényegében nem lehet más, mint hogy meggyőzzön mindenkit: FG személyében a megfelelő ember kerül majd az országos politikában fontos szerepet játszó párt élére.
Fodor Gábor 17-18 éve közismert politikus, hamar kialakított magáról a közvéleményben egy “halkszavú, kedves értelmes fiú”-imázst, és lényegében azóta is ehhez tartja magát. A betöltött különböző pozíciókban volt, amikor jól működött és segítette ez az imázs, volt, amikor kevésbé. Lássuk, itt és most mire lehet elegendő.
A beszélgetésben Fodor huszonkét mondatból tizennyolcnak a végén teszi le a pontot. Ez – általában – nem egy rossz arány. De…
Hogy a mondat vége a levegőben marad, vagy lekerül a pont, ez a beszélő céltudatosságának egy nagyon fontos mutatója. A levegőben fönnakadó, ellebegő mondategységek azt sugallják: “ezt csak úgy elmondtam, de NEM EZ A LíNYEG…”. A letett pont viszont lekerekíti a mondat végét (kikerekíti a gondolatot!), jelzi, hogy “ide akartam kilyukadni, EZ AZ, AMIT EL AKARTAM MONDANI”.
Egy pártelnökségért ringbe szálló politikus esetében – aki a beszélgetésben többször is emlegeti a “következetesség” fogalmát – nem az a kérdés, hogy ez a 18/22-es arány jó-e vagy rossz. A kérdés az, hogy elég-e? Vajon meggyőzi-e azokat, akiket megcéloz. A siker esélyét ronthatja, hogy FG hosszú körmondatokban beszél, és ezekben meglehetősen gyakoriak a gondolati ugrások – mindezek éppen nem a céltudatosság benyomását erősítik. Ebből a szempontból nagyon jól jellemzi Fodor megnyilvánulását az alábbi mondat:
“ín azért abban bízom (sőt szinte biztos vagyok benne), hogy a párton belül – ne feledjük el, hogy a küldöttgyűlésnek kell döntenie – a többség megszerezhető, és azt gondolom, hogy a frakció többsége is… öööö tulajdonképpen ott lehet mögöttem…, nyilván vannak, akik kivárnak, nyilván vannak, akik az utolsó pillanatban fogják eldönteni, de én hiszek abban, hogy… hogy ööö jó kapcsolatban és jól tudunk együtt dolgozni…azokkal, akik (hogyha engem választanak) ott vannak a frakcióban”… (A Word program Nyelvi ellenőrzése azt írta erre: “Ilyen hosszú mondatot nehéz elemezni. Lehet, hogy nem is egy mondat”)
“… a többség megszerezhető”,
“… a frakció többsége ott lehet mögöttem”,
“hiszek abban, hogy jól tudunk együtt dolgozni” – ez a három idézet képviseli a fenti mondat letisztult üzenetét: mind a három külön-külön megérdemelt volna egy-egy letett pontot. ísszegyúrva egy körmondatba, felhígítva őzésekkel, “tulajdonképpen”-ekkel stb. ezek a fontos állítások veszítenek a súlyukból.
Van Fodor megnyilvánulásai között egy, ami kezdettől fogva jellemző rá: a hangja időnként megcsuklik, fölcsúszik falzettbe. Ez összefügg a nem megfelelő légzéstechnikával, légző-gyakorlatokkal lehet rajta segíteni. Nincsenek pontos kimutatásaim arról, hogy korábban átlag hány mondatonként, vagy egy perc alatt hányszor történt a beszédében ilyen apró malőr – pontos adatok híján csak pillanatnyi benyomásomat rögzítem, amikor azt mondom, hogy most viszonylag kevésszer fordult elő. ísszesen kettőt rögzítettem:
“hiszek abban, hogy jó kapcsolatban tudok dolgozNI”;
“életet kell lehelni a szervezetekBE”;
A csökkenési tendencia tehát pozitív (lenne), ám tanulságos, hogy megint csak fontos üzenetek (volnának) azok, amelyek erejét egy-egy ilyen falzettbe csuklás gyengíti.
A szemkontaktus ugyancsak olyan eszköz, amit egy politikusnak profi módon kell kezelnie. Alapjáraton Fodornak látszólag nem okoz problémát, hogy beszélgető partnere szemébe nézzen. Ám egy beszélgetés során ugyancsak lényeges mutató, hogy a beszélő a mondatvégeken keresi-e a másik tekintetét – ez jelzi, hogy egy-egy gondolat kikerekedésekor nyitott-e a partner reakciójára.
Ebből a szempontból elgondolkoztató, hogy Fodor a huszonkét mondatból mindösszesen nyolcnak a végén néz a műsorvezető szemébe. Vagyis tizennégy mondat végén vagy lenéz maga elé az asztalra (nincs előtte semmilyen papír!), vagy egyszerűen behunyja a szemét. Ezzel olyan benyomást kelt, mintha kirekesztené a tudatából a beszélgetőtársat (aki esetleg reagálna), vagy mintha kihátrálna a saját gondolata mögül. (Mindez nyilván tudattalanul működik így, valószínű, hogy FG nem ilyen üzenetet akar küldeni magáról. Tudatos odafigyeléssel minőségi ugrást tehetne az üzenet hatékonyságát illetően!)
Ami a kézgesztusokat illeti: Fodor, aki magas növésű (hosszú végtagokkal), nyilvános szereplései során megtanult gazdálkodni a kézmozdulatokkal a képernyőn. Ám ebben a beszélgetésben egészében túlsúlyban vannak a párhuzamos gesztusok (sokszor az oldalához szorított könyökből), amelyek nem segítik, hogy a legjobb formát hozza ki magából. Pedig most is vannak oldott, félkezes lefele tenyeres gesztusai, és egészében is ilyenkor a legoldottabb, és ilyenkor teszi a leghitelesebb benyomást.
A fej finoman, változatosan mozog, a nyak és a váll izmainak oldottak. Ez arra enged következtetni, hogy Fodor (gyakorlott politikusként) önbizalommal tekint a megmérettetés elé. Ám a fentebb felsorolt egyéb megnyilvánulások összességükben felvetik azt a kérdést, vajon a dolgozat elején említett “halkszavú, kedves értelmes fiú”-imázsnak a gondos őrzése (a maga kamaszos lazaságaival, apró bizonytalanságaival, miközben jócskán elmúlt negyven éves!) elegendő lesz-e a soron következő feladatra?
A péntek este látottak alapján valószínű, hogy akik Fodorral korábban is szimpatizáltak, azok most is bizalmat szavaznak neki. Nagy kérdés, hogy a másik táborból sikerült-e híveket toborozni? Nem kéne az imázst tizenhét év után egy kicsit felturbózni?
Hogy Fodor politikusként “MIT” akar mondani – ezt természetesen ő tudja a legjobban. Ami a “HOGYANT” illeti: miközben fontos és jó törekvés, hogy igyekszik hűnek maradni önmagához és az önmagáról kialakított képhez, de ez kevés lesz, ha a kép kontúrjait nem formálja határozottabbá és céltudatosabbá.
készítette: Dezsényi Péter (BKI)
Szólj hozzá!