Varga Mihály, a Fidesz alelnöke, volt pénzügyminiszter volt Az Este vendége február elsején.

Varga – emlékeim szerint – sohasem a látvány-politizálás frontembereként tündökölt (a kordonbontásról tudósí­tó televí­ziósok nem őt keresték a kamerájukkal, nem is tudom, ott volt-e egyáltalán). Ő pénzügyi szakember, tőle a szakértelmet várjuk. Ő ezt valószí­nűleg meg is adja nekünk, minthogy azonban megfogalmazásaival nem szólí­tja meg a hallgatósága jobb agyféltekéjét, laikusként én ezt igazából csak becsületszóra hiszem el neki.

Varga azonban nemcsak szakember, és mostani tv-beszélgetését is abból a szempontból vizsgálom, hogy POLITIKUSKí‰NT (aki ebben a műsorban pártja “€™arcaként”€™ jelenik meg) mennyire hitelesen képviseli pártja álláspontját.

Mint általában minden nyilvános szereplésekor, Varga Mihály most is higgadt, nyugodt, benyomást kelt. Szinte folyamatosan beszélgetőpartnere szemébe néz, nyugodtan ül (nem fészkelődik a székében). Kezeit többnyire összekulcsolva tartja maga előtt az asztalon, de ebből viszonylag gyakran nyit. Gesztusainak a nagyobbik fele párhuzamos ugyan, de használ félkezeseket is, az irányuk változatos. Feje oldottan mozog, nyak- és vállizmai lazák, ami az önbizalom egyik legfontosabb mutatója. Hangja kellemes, ahogy le tudja tenni a mondatvégi pontokat, az ugyancsak oldottságról árulkodik.

Ehhez képest meglepő, hogy a negyvennyolc (48) mondatából huszonháromnak (23!) a végén nem teszi le a pontot, és miközben lényegében szinte folyamatosan Krizsó Szilvia szemébe néz, huszonhat (26!) mondat végén töri meg a szemkontaktust. Ezek az adatok kihátrálást jeleznek a megfogalmazott gondolat mögül, kontrasztban vannak az egyébként oldott nyugalom és céltudatosság benyomását keltő általános metakommunikációval, ezért bár elsőre szinte észrevétlenül, de ilyen mennyiségben egyáltalán nem eredménytelenül fejtik ki hatásukat.

Ha végig nézzük-hallgatjuk a beszélgetést, kiderül, hogy a szemkontaktus-törések, levegőben maradó mondatvégek lényegében mindig olyan gondolatok megfogalmazásakor történnek, amelyek Varga pártjának általános nézetét tükrözik. Finoman ugyan, de elkülönülnek Varga személyes gondolatai-megállapí­tásai és a párt hivatalos álláspontja.

Ez nem lenne baj, sőt kifejezetten természetes lenne (hiszen nyilván nem szakadékról van szó, a “€™személyes”€™ nyilván kompatibilis a “€™hivatalossal”€™), ha ezt a különbséget Varga szavakban is jelezné, érzékeltetné, pl.: “€™a Fidesz úgy véli”€™, “€™mi a Fideszben azt gondoljuk”€™ stb..

Jelzés hí­ján a tv-néző lát a képernyőn egy embert, aki a beszélgetés elején JELEN VAN: megfogalmazott gondolatai mögött ott van egész személyiségével – aztán ahogy lényeges politikai kérdésekre kerül sor, ez az ember íTKAPCSOL AUTOMATíRA: a levegőben hagyott mondatvég vagy a szemkontaktus-törés súlytalanná tesz fontos(nak szánt) megállapí­tásokat.

A közéletben rengeteg automatára kapcsolt politikus nyüzsög, akik alapvető hiteltelenségüket látvány-politizálással igyekeznek elfedni (sikertelenül).

Varga Mihály tud személyesen jelen lenni.

Saját magának és pártjának is jót tenne, ha ezzel a személyes jelenlétével pártjának álláspontját is hitelesí­teni tudná. Kommunikációs szempontból ennek legfontosabb feltétele a szemkontaktus és a mondatvégi letett pont megfelelő alkalmazása lenne.