Február hetedikén a rendőrséget is felügyelő igazságügyi és rendészeti miniszter, Petrétei József volt az MTV Az Este cí­mű műsorának vendége.

Ami első pillantásra feltűnt: a miniszter végig gyakorlatilag mozdulatlanul (ha úgy tetszik: rendí­thetetlenül) ült a helyén, nem fészkelődött, nem forgolódott, nem váltott pozí­ciót. Két kezét maga előtt az asztalon összekulcsolta, ezzel mintegy védőkorlátot (stí­lszerűen: kordont) vont maga elé. Ezt egyetlen pillanatra sem nyitotta ki, a műsorvezető pedig tisztelte annyira vendégét, hogy nem a kordon bontására utazott.

A legvégső pont, ameddig Petrétei a megengedő gesztusban elment, hogy a hüvelykujjait egyszer vagy kétszer megemelte, miközben a többi ujja összekulcsolva maradt. így elbarikádozva aztán a miniszter magabiztos benyomást keltett, legalábbis fejének a törzstől független, viszonylag oldott mozgása erre utalt.

Ennek a biztonságérzetnek a kialakí­tásához azonban nemcsak az (itt és most) összekulcsolt kezek védőkordonja járul hozzá, hanem a feltűnően kevés artikuláció, a zárt szájú beszédmód is, ami természetesen hosszú évek-évtizedek során kialakí­tott reflex, és rejtőzködő benyomást kelt. Ez a két tényező együttesen arra utal, hogy a miniszter kemény kontroll alatt tartja magát, pontosabban megnyilvánulásait.

De vajon mennyire sikeres ez a kontroll? Negyven mondatból harmincegynek a végén tette le a pontot. Figyelemre méltó, hogy a beszélgetés első felében, a filmbejátszás előtt, minden pont lekerült a helyére, ami az alapvetően magabiztos benyomást a céltudatosság érzetével fokozta.

Az első levegőben maradó mondatvég csak a filmbejátszás után hangzott el, Baló azon kérdésére, mely szerint: “€žÖn ezt rendben levőnek tartja, hogy a rendőrség nem kommunikál?”€ Ettől kezdve megsűrűsödnek a levegőben hagyott, ellebegtetett mondatvégek, elpárolog a céltudatosság, és az egyszerű tévénézőnek (nekem) az az érzése(m) támad, hogy persze hogy nem kommunikál a rendőrség, ha legfelső szinten sem tudják egészen biztosan, mit is kellene mondani a Gönczöl-bizottság jelentésére…

Nem sokat segí­t a helyzeten az sem, ahogy a miniszter a szemkontaktust tartja-tartogatja a műsorvezetővel. íšgy tűnik, még azt is kontroll alatt tartja, hogy amikor nem néz Baló szemébe, tudniillik akkor is csak kicsit néz mellé.

(Próbáljuk meg felidézni, hogy ha egy tőlünk két méterre lévő partnerünkkel beszélgetünk, általában milyen szögben nézünk másfelé, amikor éppen nem a szemébe nézünk!) Miközben az egész test alapvető mozdulatlansága rendí­thetetlenséget és a fej viszonylag oldott mozgása magabiztosságot sugall, a tekintet óvatos kalandozása ezzel nincs összhangban. Ráadásul harmincnyolc mondatból mindössze tizennégynek a végén volt szemkontaktus (két mondatvég nagytotál képben volt, ahol a miniszter profilban ült, és nem lehetett megállapí­tani, volt-e szemkontaktus vagy sem).

Itt is megállapí­tható, hogy a beszélgetés elején gyakrabban találkozott a miniszter tekintete a műsorvezetőével (nyitottabb volt rá), és a filmbejátszás után a letett pontokhoz hasonlóan a szemkontaktus is megritkult – kirekesztette partnerét.

Mindezen metakommunikációs jelzések alapján az állampolgár levonhatja a konkrét következtetést: A kormány a helyén van. (í‰s???)

A többit majd meglátjuk.

készí­tette: Dezsényi Péter (BKI)