A dán-japán mérkőzés legelején a közvetítés riportere két alkalommal is elmondta: a dán szövetségi kapitány „egy évvel ezelőtt megnézte, hogyan fociznak a japánok és látta, hogy defenzíven játszanak”.

Aztán jöttek a japánok, és megnyerték a meccset. 3:1-re, nehogy a végén még valaki azt higgye, csakis szabadrúgásból tudnak gólt lőni. Az első szabadrúgás-gólnál a dán szövetségi kapitány még nem vette komolyan a veszélyt. Aztán a másodiknál sem. Nézőként az volt a benyomásom, hogy erre nem számított, nem volt B-terve. Olyan volt, mint aki megbénult, tehetetlenül figyelte, hogyan kap ki a csapata, amely papírforma szerint esélyesebb volt, hiszen „a japánok a dánok hóna alatt szaladgálnak, esélyük sincs a pályán” (egy internetes vélemény).

De mi történt itt? A meccs előtt mindenki azt VÁRTA, hogy a japánok védekezésre játszanak. Ők azonban VÁRATLANUL támadó játékkal álltak ki a mérkőzésre. Azt tették, amit NEM vártak tőlük. A VÁRATLAN pedig azt jelenti: nem automatikusan reagálunk, hanem tudatosan cselekszünk – úgy, ahogyan OTT és AKKOR a helyzet megkívánja. Úgy tűnik, ez bejön a fociban.

Érdekes, hogy az üzleti életben is azok a cégek kerülnek ki jól – akár megerősödve – a válságból, amelyek nem panaszkodnak, hanem változtatnak – úgy, ahogyan OTT és AKKOR megfelelőnek tűnik.

A kommunikációban sem figyelünk azokra, akik úgy beszélnek, ahogy szokás. A kommunikációban is kulcsszerepe van a VÁRATLAN fordulatoknak, amelyek OTT és AKKOR működnek. Mi azt tanítjuk, hogy ennek a neve: JELENLÉT. Szemben az automatával, amely csak reagálni képes, a jelenlét állapota arra alkalmas, hogy az ember irányítson. Akár focicsapatról, akár egy cégről, akár a kommunikációról van szó. Sőt: akár egy olyan gyorsan változó világról, amelyben mindaz, ami egy éve igaz volt, ma már nem az.