Oláh György Nobel-dí­jas kémikus szerint a jövő autóját nem hidrogénnel kellene hajtani, és nem is bioetanollal, vagy biodí­zellel, mert ezeknek igen magas az elállí­tási költsége. A megoldás a szén-dioxidból előállí­tott metanol lehet, ami jó üzemanyag, jól tárolható és jól is szállí­tható. Ráadásul majdnem mindent lehet belőle gyártani, ami kőolajból és földgázból előállí­tható. Az MTV Az Este cí­mű műsorában május 29-én látta vendégül a tudóst.

Mosolyog az arca, és csillog a szeme, ahogy beszéd közben folyamatosan beszélgetőpartnere szemébe néz. Kényelmesen hátradől a székében, nem siet – kényelmes, megfontolt, lassú tempóban beszél, nincs tekintettel a műsoridő szorí­tására.
Nem törekszik rá, hogy hektikusan felpörgesse magát – nincs rá szüksége. Nem azért, mert nyolcvanegy éves Nobel-dí­jas tudósként megengedheti magának a kényelmes tempó luxusát (egyébként megengedheti magának), hanem azért, mert LETISZTULT ÜZENETeket fogalmaz meg, rövid mondatokban, a végén letett pontokkal. A kimondott, megfogalmazott gondolatai “€™ülnek”€™: érvényesek és egyszerűek, nem lehet nem odafigyelni rájuk.

Ezzel együtt a beszélgetés a közepe táján mintha kissé mellékvágányra térne. Persze kettőn áll a vásár: a jó válasz egyik alapfeltétele a jól feltett kérdés. A műsorvezető közbenső kérdéseire Oláh maga is bevallja, hogy nem egyszerű a válasz. (De a “€™nem egyszerű válasz”€™ is tagolt rövid mondatokban születik meg.) Aztán valahogy mégiscsak le kell zárni a beszélgetést, és ekkor Mészáros Antóniának sikerül a jó kérdést feltennie:

Mv.: … hány éven belül gondolja, hogy akár már járhatunk is az ön által kifejlesztett technológiájú autóval? Ha tippelni kéne, 5 év, 10 év, 30?
O.Gy.: – Kí­nában ma a kí­nai kormány határozata alapján a metanol az egyetlen alternatí­v üzemanyag, amit Kí­na használni fog. Kí­na ma hivatalos adatok szerint épí­t, vagy tervezési állapotban van, hogy 100 nagy metanol-gyárat épí­t. Amikor azt mondom, hogy nagy: egyetlen ilyen gyárnak a kapacitása több mint 2 millió tonna évente. Ez azt hiszem jóval több, mint amennyit Magyarország használ egy évben. TEHÁT EZ MA KÍNÁBAN LÉTEZIK, NAGYBAN LÉTEZIK.

Abban, ahogy beszél, lassan, tagoltan fogalmazva meg a kristálytiszta gondolatokat, egy másik Amerikába szakadt hazánkfiára emlékeztet: Teller Edére. És ez a párhuzam mintha olyasmit sugallna, hogy ez a fajta beszédmód lenne a világhí­r és a Nobel-dí­j záloga. Valójában persze a beszédmód mindig a gondolkodásmód leképezése, és ilyen értelemben nyilvánvaló az összefüggés Oláh György kommunikációja és az elért tudományos eredményei között.

Idegbeteg közéletünkben talán jót tehetne ennek a beszédstí­lusnak a kipróbálása. Valószí­nűleg visszafelé is hat: a stí­lus (ami ugyebár maga az ember) a jelek szerint jó hatással van a gondolkodásra.

Mindannyiunk, az ország érdekében ajánlom elsősorban politikusaink figyelmébe…