Pokorni Zoltán gólpasszt kapott, és ahelyett, hogy belőtte volna, ziccert adott az ellenfeleknek.

Egy elszúrt helyzet után magyarázkodni természetesen kellemetlen feladat – az M1 október 4-i Az Este című műsorában ezzel kellett megbirkóznia a politikusnak.

Egy évvel ezelőtt, a Magyar ATV-ből történt nevezetes kivonulásakor a műsor elejétől kezdve voltak arra utaló jelek, hogy PZ ’valamire’ készül. Az akkori műsorvezető nem volt kellőképpen JELEN, hogy időben lereagálja ezeket a jeleket, Pokorni viszont nem volt kellőképpen felkészülve arra, hogy a konkrét szituációban hogyan valósítsa meg demonstratív lépését.

A politikus most szemmel láthatóan felkészültebben jött a stúdióba – igaz, a látványos kivonulás a mostani helyzetben szóba sem jöhetett. PZ céltudatosságát jelzi, hogy mondatai 77%-ának végén leteszi a pontot, ami paraverbálisan azt üzeni, hogy a beszélő „tudja, mit akar mondani”. A mondatvégi szemkontaktusok aránya már csak 51%, ami azt jelzi, hogy beszélgetőpartnerére már kevésbé nyitott. A két százalékarány közti eltolódás metakommunikációs szinten némileg agresszív benyomást kelt. Ezt erősíti, hogy Pokorni a szavak szintjén is már a második mondatában a ’legjobb védekezés a támadás’ taktikáját alkalmazza:

„…azt elfelejtette Ön, vagy a stábja, vagy a magyar közszolgálati televízió elmondani, hogy én miért tartottam ezt fontosnak a tegnapi sajtótájékoztatón.”

(Aki csak egy kicsit is követi a hazai politikai adok-kapok-ot, az nem tud nem képben lenni a Zuschlag-ügy nyomán kibontakozott a korrupciós botrány összes elágazásával, és Az Este műsorát igazán nem lehet azzal vádolni, hogy ne foglalkozna a témával szinte minden este.)

Természetesen, ha valaki saját igazának tudatában támadja ellenfelét, aki aztán egy hirtelen fordulattal őt ’ülteti a vádlottak padjára’, – ez meglehetősen abszurd érzést kelthet bárkiben, és érthető, ha ettől kissé felszökik az adrenalin-szint. Ehhez képest Pokorni nagyjából és egészében viszonylag összeszedetten ismertette ’maga-mentségét’ és álláspontját.

De vajon mire elég az „ehhez képest”? Pokorni utolsó kérdésre („Hajlandóak lesznek ötpárti egyeztetésre a hét ponttal kapcsolatban?”) adott válaszának felütése a balkézre támaszkodó, félrehajtott fejjel, elkalandozó tekintettel, a „Peeersze…” ironikus dallamával azt a benyomást kelti, hogy a hajlandóságban nem lesz köszönet.

Miért baj ez?

Mert nem kongruens.

A kongruencia fogalma a geometriában ’azonosságot’, ’egybevágóságot’ jelent. A kommunikációban pedig azt, hogy a különböző kommunikációs csatornákon ugyanaz az üzenet érkezik – szavak és a metakommunikáció fedik egymást. A kongruencia a HITELES kommunikáció alapja. Egy politikusnak pedig a hitelesség a legfőbb kincse.

Micimackótól tudhatjuk, hogy egy perccel azelőtt, hogy megtörtént a baj, még nem volt semmi baj. A szerdai sajtótájékoztatón (amikor még „nem volt semmi baj”) Pokorni tagoltan, nyugodtan mondta:

„PONTOSAN FOGALMAZZAK: AMIKOR MÓDOM VOLT IRÁNYÍTANI EGY TÁRCÁT, AKKOR EZT LÁTTAM.”

A mondat végén leteszi a pontot – viszont elkapja a tekintetét: lehet, hogy nem is LÁTTA… De akkor vajon minek kellett kihangsúlyozni, hogy most PONTOS FOGALMAZÁSra törekszik? Csütörtökön – további pontosítás – már csak HALLOTT valami minisztériumi legendát. A szerdai és a csütörtöki üzenet nem fedi egymást. Hazai politikusaink jelentős részének vannak gondjai a kongruenciával, és ez alól PZ sem kivétel.

Mindennek azért van jelentősége, mert PZ és az ellenzék stratégiája arra épül, hogy a kormányon lévők „hitelüket vesztették”.

Egy HITELTELEN kormánnyal szemben valódi alternatívát viszont csak egy HITELES, vagyis KONGRUENS ellenzék jelenthet.