Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?

Soros György azért mosolygós és nyitott, mert egy alapvetően sikeres ember “€“ vagyis minden OKA megvan rá? Vagy fordí­tva: azért lett sikeres, mert alapvetően mosolygós és nyitott természete, továbbá az, hogy beszélgetőpartnerének maximálisan megadja a tiszteletet és főleg a figyelmet: a CÉL-orientáltságából fakadt? A kérdés egyáltalán nem gumicsont-csócsálgatás uborkaszezon idején.

í‰ppen tegnap láthattuk a török futballválogatott legújabb elképesztő húzását: gólnélküli 119 perc után a kétszer tizenöt perces hosszabbí­tás utolsó percében kapnak egy gólt, mindenki elkönyvelte, hogy kész, vége: a horvátok jutnak tovább, mire a mérkőzés 122. percében Semih valahogyan bevarázsolta a horvát kapuba a labdát. Jöhettek a tizenegyesek “€“ a törökök előző meccseivel együtt ez mára már futball-történelem. Viszont (meta)kommunikációs szempontból lenyűgöző volt, amit a török szövetségi kapitány a mérkőzés lefújása után, a tizenegyesek előtt művelt. Mí­g Slaven Bilic, aki két perce még a mennyekben érezhette magát, most szárnyaszegett madárként ténfergett a horvát játékosok között, és látszott, hogy nem nagyon tud mit mondani nekik, addig Fatih Terim azért nem mondott semmit az övéinek, mert ő már győztesnek érezte magát és akként is viselkedett: lelkesen csapkodta játékosai hátát, és égbe emelt karokkal integetett a török szurkolóknak. Aki ránézett, az tudta: ezt a meccset a törökök már megnyerték. És tényleg: nemcsak a török játékosok hitték el neki, hanem még a horvátok is “€“ két büntetőt is mellérúgtak, egyet pedig Rüstü védett ki.

Ami Soros Györgyöt illeti: lehet őt tisztelni, vagy lehet rá fröcsögni irigységből, de ami összeköti őt a török válogatottal, az a szerencsére való képesség “€“ a pszichológiában ezt az adottságot SZERENDIPITÁS-nak nevezik. Működésének az alapja az, hogy életünk minden percében információk ezrei bombáznak bennünket, ám ennek az infó-özönnek csak egy-két ezreléke jut el a tudatunkig. Viszont hogy melyik lesz az az egy-két ezrelék, az nem a véletlen műve “€“ aki lelki-pszichikai antennáit a pozití­v dolgokra irányí­tja, és aszerint is viselkedik, az a kedvező lehetőségeket fogja észrevenni, vagyis “€™szerencsés”€™ lesz. Ugyanez pepitában: a negatí­v beállí­tottságú ember nagy eséllyel kapja ki a szerencsétlen lehetőségeket, amikbe aztán tudatosan (!) jól bele is ássa magát “€“ szegény embert még az ág is húzza.

A szerendipitás fogalma hiányzik a magyar emberek szótárából, következésképpen a tudatából. Ez csak azért sajnálatos, mert én azt tapasztaltam, hogy miután megismerkedtem ezzel a fogalommal, a rákövetkező pár hétben több apró szerencsés véletlen is történt velem. Mintha ennek a furcsa szónak már az ismerete is más mederbe terelt volna az életemet. Amerikában az emberek szótárában és tudatában ott van a szerendipitás “€“ és bár nem habostorta az élet, de mintha a dolgok kicsit mégis másként működnének arrafelé.

Soros emelt fővel, fölhúzott szemöldökkel, mosolyogva figyel Balóra, és látható élvezettel magyarázza neki a világgazdasági tendenciákat. Dollár-árfolyam és energiaválság, recesszió és befektetési hozam, olajárrobbanás és éghajlatváltozás – neki ezek a fogalmak személyes ismerősei, bizalmas viszonyban van velük. Nincs kiszolgáltatva nekik. Ki kéne próbálni, hogy tömegméretben alkalmazva életszemléletét, lehetne-e fordí­tani az ország helyzetén.

Münchausen báró saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból (lovastul). A törökök meg az utolsó utáni percben is megfordí­tják a meccset.

Mi jöhet még?