Szabó Máté kommunikációját még tavaly júniusban elemeztük, amikor a köztársasági elnök ombudsmannak jelölte. A jelölt akkor (a magyar politikai élet kacifántos sajátosságai miatt) pár hónap haladékot kapott hivatalba lépéséig, és mi az elemzésünk végén azt javasoltuk, hogy ezt az időt használja ki kommunikációjának javí­tására.

Nem tudom, hogy a mi tanácsunkat fogadta-e meg, vagy egyéb tényezők játszottak közre, mindenesetre tény, hogy az akkori megnyilatkozás és a mostani között ég és föld a különbség. Persze a szituáció is más: SZM akkor még csak jelölt volt, és éppen abban az időben kezdett világossá válni, hogy akit a köztársasági elnök a pártokkal való egyeztetés nélkül jelöl, az jobb ha nem vesz mérget a megválasztására. Mindegy, a lényeg, hogy most sokkal inkább oda lehet figyelni szavára.

A tavalyi interjúban jószerivel egyetlen mondat végén sem tette le a pontot. A test iránya még véletlenül sem fordult a műsorvezető felé, tekintete összevissza kalandozott, mindenesetre nem nagyon nézett beszélgetőtársára, vagy ha mégis, akkor csak úgy a szeme sarkából sandí­tott rá. Ahogy a karosszékében ide-oda forgolódott, olyan benyomást keltett, mint aki felmond egy bemagolt leckét, de már alig várja, hogy menekülhessen a helyzetből.

Ehhez képest most jó volt látni, hogy azonosul is azzal, amit mond. Az oldottabb jelenlét megteremtésében nagy szerepet játszott, hogy mindjárt a beszélgetés elején sikerült célirányos fizikai cselekvéssel (a képek megmutatásával) kilazí­tani az izmait, ugyanakkor a kép tartalmának szavakba öntése konkréttá és kézzelfoghatóvá tette a témát. Az is segí­tette Szabót, hogy a TV2 bárszék-szerű ülőalkalmatosságán nem lehet hátradőlni – a vendégek csak az asztalra vagy a saját térdükre támaszkodhatnak, ami egy aktí­vabb testtartást, következésképen a beszélgetőpartnerrel aktí­vabb kapcsolatot eredményez. (A tavalyi beszélgetésben, ahogy a karosszékben hátradőlt, SZM szinte kihátrált a dialógusból.)

A mondatvégi pont letétele ugyan még most is jelent némi kihí­vást az ombudsman számára, de a mondatok érezhetően rövidebbek, és egy-két különösen fontos gondolat jelentőségét most sikerült a letett ponttal is kiemelni. És ha a szem a lélek tükre, akkor SZM most sokkal több bepillantást enged a lelkébe. Bár még most is előfordul, hogy időnként a szeme sarkából sandí­t a műsorvezetőre, de már nem ez a jellemző. Viszont nagyon sokszor megvan a mondatvégi szemkontaktus, ami egyértelmű jele a partnerre való nyitottságnak. Ebből következően (meg valószí­nűleg azért is, mert a téma a gyerekekről szólt, és Azurák Csaba jó érzékkel hozott be személyes gondolatokat is) az egész beszélgetés “€žjól fogyaszthat󔀝-ra sikeredett.

Szabó Máté tavaly még kifejezetten hangsúlyozta, hogy ő elméleti szakember, aki idegenül forog a nagynyilvánosság előtt, és megjelenése, öltözködése is ezt erősí­tette. Mostani “€žtrendi”€ rózsaszí­nű inge és nyakkendője látványos része az immár oldottabb megnyilvánulásának. Bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy éppen ez lenne az ő igazi stí­lusa, de a törekvést mindenképpen értékelnünk kell. És ha Szabó Máté valóban úgy gondolja, hogy a metakommunikációs megnyilvánulások, köztük az öltözködés igenis befolyásolják állampolgári jogaink képviseletének eredményességét, akkor a látottak alapján azt gondolom, hogy jó irányba indult el.

De a célig még pár kilométer hátravan.