Szigetmonostor polgármestere nyilatkozik a híd ügyben
2008. július 28.A szigetmonostori polgármester jó szándékú, szimpatikus fiatalember benyomását kelti, akinek a jelek szerint nincs túl nagy rutinja a médiában. (A jelek: végtelenített mondatok, a felkapott mondategység-végeken elkapott tekintetekkel, ami olyan érzetet kelt, hogy a jó szándék nem párosul kellő eltökéltséggel.)
Márpedig a kemény elszánásra nem csak a minisztériumi illetékesekkel folytatott tárgyalásokon van (lenne) szüksége, hanem – a mellékelt videó tanúsága szerint – a “profi” műsorvezetővel szemben is, aki ha nem is tudja elvinni őt az erdőbe, de mindenesetre az álláspontját súlytalannak, könnyen lesöpörhetőnek mutatja a nézők előtt. Pedig ez az álláspont tiszteletreméltó, fontos, és ha a Mokka egy kereskedelmi tévé keretein belül valóban közszolgálati jellegű műsor lenne, akkor segítenie kellene ezt érvényre juttatni.
Molnár Zsolt szigetmonostori polgármester nem vezényel csőcseléket Budapest utcáira, nem dobálja meg tojással az illetékes hivatalnokokat, nem dönt tonnaszámra dinnyét a minisztérium bejárata elé. Jogkövető állampolgárként az általa képviselt közösség érdekében a rendelkezésére álló egyetlen jogszerű eszköz, amit alkalmazhat, hogy megtagadja az aláírását a Megyeri híd engedélyezéséhez. Merthogy az építési engedélybe foglalt feltételek mind a mai napig nem teljesültek. Ehhez képest kissé furcsa minisztériumi tárgyalópartnerének, az illetékes szakállamtitkárnak a szóhasználata:
“ín biztos vagyok benne, hogy a polgármester úr nem fog ENGEDETLENSíGI AKCIíT kezdeményezni.”
Nem világos, milyen “engedetlenség”-ről beszél a szakállamtitkár, amikor Szigetmonostor első embere a minisztérium mulasztásával szemben az egyetlen jogszerű válaszlépés megtételét fontolgatja”Ś A szakállamtitkár sajátos szóhasználatát a Tv2 Mokka című műsorában Jakupcsek Gabriella mindenesetre egy agresszív kérdéssel fejeli meg:
“Ezt bevállalja? Ez azt jelenti, hogy van egy nemzeti érdek, és van egy helyi érdek. A nemzeti érdek föl锌 alá rendeli a helyi érdeket?”
Tekintsünk el attól a bakitól, hogy JG belezavarodott saját kérdésébe (a szándék szerinti változat az első lett volna: “a nemzeti érdek FíLí rendeli a helyi érdeket?”). Azért agresszív a kérdés, mert túl szűkre szabja a válasz kereteit a kérdezett álláspontjához képest. A kérdés által kijelölt mederben a válaszoló nem tudja kifejteni megfelelően az álláspontját. Magyarán: az agresszív kérdés nem azt kérdezi, ami a válaszoló álláspontja szerint a probléma – a kérdező a saját elképzelését erőszakolja rá a partnerére. És ilyen értelemben a kérdés akkor is agresszív, ha adott esetben JG látszólag “tárgyilagosan”, asszertíven teszi fel. A polgármester pedig besétál a csapdába: hiába igyekszik becsületes és pozitív választ adni, reménykedésével (hogy ti. talán most tényleg történik előrelépés az ügyben) a naiv balek benyomását kelti a nézőben.
Mit mondhatott volna mást, mint amit mondott?
Természetesen nem kívánok a polgármester úr fogadatlan prókátora lenni. De valószínűleg egyetért velem, ha azt mondom, hogy HAMIS AZ A KÉRDÉSFELVETÉS, amelyik az adott esetben egy nemzeti érdeket és egy helyi érdeket állít szembe. Aki ma Magyarországon él, az pontosan tudja, hogy illetékesek sokszor tekintik papírrongynak az írásba foglalt előírásokat, rendeleteket, határozatokat. (Hogy mennyi a “sokszor”? Mindenesetre a kelleténél sokkal többször.) Kissé demagóg fordulattal: ezért tart ott az ország, ahol. Vagyis nemcsak a Megyeri híd megépítése nemzeti érdek, hanem legalább annyira nemzeti érdek volna az is, hogy az illetékes hivatalok, hatóságok és azok tisztségviselői komolyan vegyék kötelezettségeiket és betartsák a szabályokat.
Jakupcsek Gabriella persze elhatárolhatja magát, és mondhatja azt, hogy ő csak azt kérdezi, amit a szerkesztő elvár tőle. Elhatárolta ő már magát Az igazság ára című műsor (amúgy gyomorforgató) szellemiségétől is, mondván, hogy ő “csak” a műsorvezető (???). Ám az itteni beszélgetés lezárása már egyértelműen a műsorvezetőt minősíti: a lezáró mondatok alatt jóformán nem is néz vendégére – a metakommunikáció cinikus üzenete: “Ki vagy pipálva, mehetsz.”
A szigetmonostori polgármester és minden “civil” számára a tanulság: a jogkövető magatartás mellett is ajánlatos gyúrni a kommunikáció terén, mert a “profik” nem mindig riadnak vissza a kevéssé tisztességes tárgyalás- és érveléstechnikai manőverektől.
Szólj hozzá!