Az MTV május 15-i Á la Carte műsorából való a mai videó-idézetünk.

Szombathy Pál a bevezető kérdésben arról beszélt, hogy ennél a vacsoraasztalnál visszatérően szokás szapulni a politikát, a politikusi elit merevségét és szakszerűtlenségét. De vajon a most az asztalnál ülő közszereplők (művészek, tudósok, sportolók) milyen felelősséget éreznek személyesen annak a minőségéért, amit közéletnek szoktunk nevezni? A zenész Gerendás Péter válaszához igazából nem sokat lehet hozzátenni.

Okoskodhatunk persze, hogy e-mailben könnyebb az ilyesféle párbeszédet kialakí­tani (lám, az internet áldása…), mint élőszóban, közvetlenül szemben a másikkal, miközben adrenalin-szintünk a fellegekben jár. Csakhogy a lényeg a szemléletmódban és az ebből következő párbeszéd kialakí­tásában van.

Nem csak másokon látom, hanem időnként magamat is rajtakapom azon (utólag), hogy egy nehéz helyzettel szembesülve elfelejtem föltenni magamnak a kérdést: “€™Most KIFOGÁST keresel, vagy LEHETŐSÉGET?”€™

Intézetünknek az a hivatása, hogy mindazoknak, akik hozzánk fordulnak, eszközöket adjunk a kezébe ahhoz, hogy eredményesebbek, hatékonyabbak legyenek a másokkal való kommunikációban. És hisszük, hogy az a valóban eredményes és hatékony kommunikáció, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy egyedül a mi kiváltságunk, hogy osszuk az észt.

Gerendás egy konkrét helyzetben látta meg azt a lehetőséget, ami mellett a legtöbbünk elment volna. Kérünk, Nyájas Olvasó, ha van ehhez hasonló személyes történeted, oszd meg velünk ezen a portálon (info@barra.hu). Szeretnénk minél több, Gerendás Péteréhez hasonló történetet közkinccsé tenni, mert ezek azt az igazságot teszik kézzelfoghatóvá, amit Mahatma Gandhi í­gy fogalmazott meg:

TE MAGAD LÉGY A VÁLTOZÁS, AMIT A VILÁGBAN LÁTNI SZERETNɉL