Egy péntek reggeli hír szerint feljelentettek néhány orvost, amiért ilyen vagy olyan okból lebeszélték pácienseiket az oltásról. Az egészségügyi miniszter vizsgálja, hogy lehetséges-e ezeket az orvosokat jogilag szankcionálni.

Mit mond a szavak mögött ez a hír? Az orvos nem kompetens abban, hogy tanácsot adjon az oltással kapcsolatban? Ne ártsa bele magát, mert nem ért hozzá? Az az orvos, aki egyébként eldöntheti, hogy kiveszi-e a mandulámat vagy sem, altat-e vagy helyi érzéstelenít, agyműtétre küld vagy nem?

Járvány van. Ha lehet ellene védekezni egy oltással, vajon miért van ennyi „ellenálló”? Miért kételkednek még szakemberek is?

Egy dologban biztos vagyok: hogy a vakcina jó-e vagy sem, be kell-e adatni vagy nem, annak eldöntésében teljesen lényegtelen, hogy az Ominvestnek van-e NBH-s kötődése, vagy ciprusi offshore tulajdonosa. Ami lényeges lenne, azt nem kötik az orrunkra. Nagyobb baj, hogy az orvosok orrára sem.

Így aztán az orvos eldöntheti: elfelejti az orvosi esküjéből a „Nil nocere” elvét, vagy hűen ahhoz, megosztja kételyeit azokkal, akiknek az egészségi állapotáért felelőssé válik az oltás beadásával – akár rábeszél, akár lebeszél róla. (Az orvosok kétkedése nem korlátozódik Magyarországra és a magyar vakcinára)

Sem orvosnak, sem páciensnek nem könnyű lenni ebben a kérdésben.
Illusztráció ehhez.

A hivatal illetékesei mereven elzárkóznak, kommunikációjuk lényegében a „nesze semmi, fogd meg jól” (zsebkendőbe köhögjünk, mossunk kezet), vagy a fenyegetőzés (lásd pénteki hír, illetve Székely miniszter elutasított feljelenése a Sajtó, mint Ismeretlen Tettes ellen) között váltakozik.

Az Index – becsületére váljon – már az elején feltette a jó kérdéseket és közreadta, válaszokkal együtt…
aztán így.

Egy baj van csak: Joób Sándor újságíró és nem orvos, nem is kutató, így – bármilyen lelkiismeretesen is járt utána – az általa összegyűjtött válaszok vagy igazak, vagy nem. Ezért őt nem terheli felelősség a következményekért, akár hisszük, amit ír, akár nem.
A hivatal illetékeseit – minden olyan tudományos vagy egészségügyi bizottságot, hivatalt, szervezetet és minisztert viszont nyilván az gátolja az informatív kommunikációban, hogy szemben Joób Sándorral, nekik vállalni kell a felelősséget – akármit mondanak. Ezért inkább semmitmondanak.

Kommunikációs szempontból számunkra ebből következik, hogy ezennel;

kríziskommunikációból elégtelent adunk a miniszternek és az ügyben megszólaló és meg nem szólaló valamennyi hivatalos szervezetnek, bizottságnak és hivatalnak.

Az erről szóló Tanúsítványt minden érintett bármikor átveheti Intézetünkben (előzetes időpont-egyeztetéssel).
És ha még ebből sem tetszenek tanulni, akkor (a Sztaki szótár nyomán) tessék minket feljelenteni…