Külön-külön már elemeztük Veres János jelenlegi és Varga Mihály volt pénzügyminiszter kommunikációs megnyilvánulásait, 14-én Az Este műsorában azonban szemtől szemben vitatkoztak egymással. És bár a laikus néző nem ismeri ki magát a felek által felvonultatott, egymással homlokegyenest ellenkező adatok között, az mégiscsak érdekes lehet, hogyan hat az én pénztárcámra az urak egymás iránt tanúsí­tott idioszinkráziája…

Varga Mihály most is higgadt, nyugodt, benyomást kelt. Szinte folyamatosan beszélgetőpartnerei szemébe néz, nyugodtan ül (nem fészkelődik a székében). Kézgesztusai visszafogottak, de lazák, irányuk változatos. Feje oldottan mozog, nyak- és vállizmai lazák, ami az önbizalom egyik legfontosabb mutatója. Hangja kellemes, ahogy le tudja tenni a mondatvégi pontokat, az ugyancsak oldottságról árulkodik.

Megszokhattuk, hogy Veres János általában hajlamos a hadarásra, hangzókat, esetenként szótagokat rendszeresen nyel el. Most azonban mintha a szokottnál feszültebb lenne, erre utal, hogy időnként nem is félszavakat, hanem fél mondatokat próbál tizedmásodpercek töredékére összerántani – aki érteni szeretné, amit mond, az kapaszkodhat, mint Malvin a kanyarban. Ez azt a benyomást kelti, hogy nem azonosul a saját szavaival, mintegy szabadulni akar tőlük. Az azonosulás hiányát viszont kompenzálja azzal, hogy ellenfelével zsigerből vitatkozik, és amikor Vargánál van a szó, nem tud “€™nem-viselkedni”€™. Az időnként bevágott képeken a tekintet irányának és a testtartásnak a bizonytalan váltogatása azt a határozott érzetet kelti a nézőben, hogy a pénzügyminiszter nincs igazán JELEN. Nem a másik fél érveire figyel elsősorban, hanem saját magára – mintha még nem döntötte volna el, hogy hogyan viszonyuljon Vargához: levegőnek nézze, meg se hallja, vagy esetleg szánakozó és lekezelő arckifejezésével hozza a laikus tévénéző tudomására, hogy a vitapartnerét agyilag zokninak minősí­ti.

Ez a fajta harcmodor nem idegen a magyar társadalom mindennapi gyakorlatától, nap mint nap láthatjuk magunk körül. Ám ha mind a két fél hasonló eszközökkel operál, akkor kevésbé feltűnő a vagdalkozás esetlensége. Ha viszont az egyik fél egy kicsit is artikuláltabb, akkor a két stí­lus közötti kontraszt kiemeli a fogyatékosságokat. Nem mintha Varga Mihálynál nem fordulna elő egy-egy pongyola belehadarás, szótagösszerántás. Egészében mégis összehasonlí­thatatlanul oldottabb és elegánsabb, í­gy aztán vele szemben a jelenlegi pénzügyminiszter időnként szinte hebrencsnek tűnik, ami egy politikus esetében nem mondható szerencsésnek.

Még egyszer: nem tudom megí­télni, szakmailag kinek van igaza és kinek nincs. Nagyon valószí­nű, hogy nem is lehet a kérdést feketén-fehéren eldönteni. Ám egy ilyen tévévitában a laikus állampolgárokat nem is a szakmai érvek fogják ELSŐSORBAN meggyőzni. A választópolgárok itt igazából annyit látnak, hogy az egyik politikus megfontolt és elegáns, a másik viszont hebrencs.

Az ország és a saját gazdasági helyzetéről pedig minden választópolgárnak határozott és karakteres véleménye van…

Kapcsolódó elemzések:
Magyarázom a helyzetet (Varga Mihály)
Veres János nem nyugtatott meg minket