Hozzászólások: BARRA Kommunikációs Intézet

Soros György, a török focisták és a szerendipitás: hozzászólás (olv.)

olv. — Mon, 14 Nov 2011 21:02:00 +0000

Valamiért bírom Soros Gyurkát Kár hogy nem vagyunk rokonok:-$

Tréfát félre… Sikeres ember a maga választotta területen, s ez becsülendő.
Sztem.

Soros György, a török focisták és a szerendipitás: hozzászólás (Barra Mária)

Barra Mária — Mon, 10 Oct 2011 09:52:08 +0000

„A szerendipitás, amiről az írásban szó van, a szerencsére való képességet jelenti. Köszönjük a hozzászólást, annál is inkább, mert úgy gondoljuk, amiről a bejegyzés szól, az most is időszerű.”

Soros György, a török focisták és a szerendipitás: hozzászólás (David)

David — Wed, 21 Sep 2011 05:11:14 +0000

Hát ezt az ökörséget. Már elnézést!
“Működésének az alapja az, hogy életünk minden percében információk ezrei bombáznak bennünket, ám ennek az infó-özönnek csak egy-két ezreléke jut el a tudatunkig.” Soros Györgynek mindenről mindig a nácik jutnak “HANGOSAN” eszébe. És mind ez folyamatosan.
“aki lelki-pszichikai antennáit a pozitív dolgokra irányítja”
Ez hol pozitív? Személyes interjúiban is ez az egyik főtémája. – érdemes rákeresni az interneten.
Most egy megfáradt öregember. De lehet tudni egy kíméletlen és egyszerű gondolkozású félművelt (látjuk ma is az) pitbull vérű újgazdag. Az újgazdagok szinte mind ilyenek. Az már nem kitétel, hogy milyennek öregedjenek meg.
És amúgy is a két “rokon” már az interjú előtt, Baló behízelgő stílusával jól “összehaverkodott”.

Könyvajánló: Beszédes hazugságok: hozzászólás (Barra Mária)

Barra Mária — Fri, 27 Aug 2010 11:31:51 +0000

Kedves Gábor, örülök, hogy mindketten nagy tisztelői vagyunk Ekmannak. Még a tanulság megfogalmazásában is egytértünk, ami a 0 korrelációt illeti. Az “igazság” meghatározása filozófiai kérdés, de szerintem érdemes szétválasztani az egyszerűt a bonyolulttól: a “láttad, vagy nem láttad”, elvetted, vagy nem vetted el”, illetve “te ölted meg, vagy nem te ölted meg” típusú kérdések is valamiféle “igazságot” vizsgálnak – és szerintem nagy szükségünk van rájuk. Az már egy következő kérdés, hogy “miért vetted el”, “miért ölted meg”, stb. Itt már kevésbé van “igazság”, abban a vagy-vagy értelemben, ahogyan a földi halandók többsége szeretné látni. A hasznosság is elvont fogalom, óvatosan bánnék azzal is. A fordítás meg… Hát az is egy mesterség, amelynek egyre kevesebb a mestere.

Könyvajánló: Beszédes hazugságok: hozzászólás (Gábor)

Gábor — Fri, 27 Aug 2010 09:30:26 +0000

Nagy tisztelője vagyok Paul Ekmannak és munkásságának. Igen azt hiszem igaza van:-) A magyar fordítás, már a hazugságvizsgáló fogalmának megalkotásánál szörnyű bakit vétett. Mert az tisztességes nevén poligráf. Számomra a legnagyobb tanulság, hogy az érzelmi reakciókat kísérő fiziólógiás elváltozások és a hazugság, vagy igazmondás közötti korreláció 0. Ez az én saját véleményem, amit vállalok. A másik, hogy a hazugsággal van egy másik baj. Alkottunk egy fogalmat arról, valaki az igaznak elfogadottal ellentétes véleményen van. Ha nem igaz, akkor hazudik, szól a kinyilatkoztatás. Persze az életben semmi sem ennyire egyszerű. Én manapság odáig jutottam, hogy nem érdekel, hogy valaki hazudik nekem vagy sem. Ha ettől jobban érzi magát, viselkedjen így. Legfeljebb az ő általa közöltek adaptivitása az én rendszeremben elég alacsony lesz. Ezt csak azért, mert imádom a konstruktivizmust is. Szóval ismét ott vagyunk, hogy a validálatlan tudást – ami lehet akár hazugság – is hasznos megtanulni kezelni. Nem támogatom a poligráfos vizsgálatok alkalmazását. Sőt tovább megyek, egy állításnak nem az igazság tartalmát akarom már vizsgálni, hanem sokkal inkább azt, hogy az számomra mennyire hasznos…

Mit üzennek a japánok: hozzászólás (Barra Mária)

Barra Mária — Wed, 30 Jun 2010 14:48:03 +0000

Igen, éppen arról van szó, hogy a más játékát játssza az, aki nincs jelen. Tetszik ez a megfogalmazás.

Mit üzennek a japánok: hozzászólás (Gábor)

Gábor — Fri, 25 Jun 2010 17:33:37 +0000

Üdítő gondolatmenet. Ügyes és aktuális, könnyed és kellemes, mint egy nyári szellő. Aztán mégiscsak azon kapom magam, hogy ezen az elképzelésen súlyosan zakatol az agyam. Be kell vallanom, olvasás közben nem voltam tudatosan jelen. Még szerencse, hogy a tudattalanom nem engedett a heti fáradtságnak, és nem hagyta tova illanni a idea éteri lényét. Addig-addig furdalt, kínzott, amíg csüggedt testem végül engedett.
Hiába, az itt és most hatalma a tevékeny pillanaté, az ott és akkor a múltra, s jövőre marad… Újra olvastam hát, itt és most.
A meccset ugyan nem láttam, de – a szerzőnek hála – el tudom képzelni.
Szerintem a „jelenlét” akkor eredményes, ha felkészült. Mi hibádzott a dán csapatnál? Hú, de okos lennék, ha meg tudnám mondani. Ezért meg sem kísérelem…
A történet tanulság: Hasznos bátornak és rugalmasnak lenni, hogy a sztereotípiáink és az érzékelt világ közötti szakadékon ne apró lépésekkel, hanem megfelelő, határozott ugrással lendüljünk át. Ha erről lemaradunk, nem lehetünk játékmesterek. A legrosszabb esetben az eredményhirdetéskor eszmélünk, azért nem győzhettünk, mert más játékát játszottuk.

Facebook: vele, vagy nélküle?: hozzászólás (MacDonát)

MacDonát — Mon, 31 May 2010 23:35:18 +0000

Legütösebb sztorim a facebookhoz: Amikor a tv-ben mutatták a választási műsor helyett(!) az OVB okoskodásokat,közben a BlackBerry-röl már olvasgattam az eredményeket twitteren,facebookon. Söt! Facebookon aznap este alakult egy klub ezzel a névvel: “Elöbb lesz 10000tagja ennek a klubnak,mint választási eredmény”
55perc alatt meg lett a 10000 tag! Kevesebb mint 1 óra alatt!
Rugalmassági forradalom?:)

Halmai kolléga és Mariann, meg a választás: hozzászólás (Bálint Donát)

Bálint Donát — Wed, 14 Apr 2010 23:18:04 +0000

Nekem olyasmit,hogy András lehet fönök,Mariann pedig aki ott van,de nem tartozik a közösségbe.
Mellesleg az OVB tagjai megmutatták,hogy éles helyzetben milyen rugalmatlanok és paragrafusok elemzésével takargatják gyávaságukat.

Kríziskommunikáció: hozzászólás (Benke Anna)

Benke Anna — Fri, 02 Apr 2010 12:16:42 +0000

Kedves Kommentelők,

Először is mindenkitől szeretnék elnézést kérni a kései reakcióért, nem kaptam a rendszertől értesítést, hogy a bejegyzésemre válasz érkezett.
Rögtön ezután viszont arra kérném kisördög és kisboldi53 hozzászólóimat, tegyék meg, hogy még egyszer, kevésbé harcias hangulatban végigolvassák a hubiz-ről szóló írásomat.
Nem gondolom, hogy akár rosszindulatú, akár fikázós lenne.
A hubizt bátor és példaértékű vállalkozásnak gondolom, a kritikai észrevételeim pedig – szerintem – építő jellegőek voltak.

Ne felejtsék el, hogy egy üzletnek, ahogyan egy embernek sem, nincs második esélye az első benyomás kialakítására. Az először betérő nem tud a körülményekről, de nem is érdeklik őt. Ha éppen filantróp hangulatban van, akkor átérzi a pénztáros hölgy problémáit, ha meg ő is bal lábbal kelt, akkor nem érdekli.

Sajnálom, de most is az a véleményem, hogy egy kereskedőnek nem lehet rossz napja, de ha van is, azt magában kell tartania. Megkérdezhetem Önöket, hogy hányszor ordítják le a főnökük fejét, amikor éppen rossz hangulatban érkeztek dolgozni, vagy amikor túlterheltnek érzik magukat?

Örülök, hogy az a benyomásuk, hogy általában nem ez a boltra jellemző. És ezerszer inkább ilyen boltokban akarok vásárolni, mint a szokásos, leharcolt, még rosszabb kedvű közértekben. De gondolkodjanak el, miért van, hogy jónak induló üzleti vállalkozások sorra csukják be a kaput. Azért, mert az emberek, a vevők azt mondják, hogy igen, én nagyon megértő vagyok, de ha itt is ugyanolyan gorombák velem mint a kispiszkors közértben a sarkon, akkor köszönöm, majd inkább ott, olcsóbbért megveszem.

Ausztriában, Angliában számos hubizhoz hasonló, úgynevezett kényelmi üzlet prosperál, sok fantáziával, és sok szeretettel működtetik őket a tulajdonosok. És igen, ott magasabbak a fizetések, és szebb az élet, de erre hivatkozni kb olyan, mint amikor kisiskolásként azzal érveltünk szüleinknek, hogy de a Pistikét bezzeg elengedik este 10-ig bulizni.

Mindenkinek Kellemes Húsvétot:

Benke Anna