"A #kooperáció természete" címmel tartott előadást tegnap a Corvius Egyetemen Mérő László a Befektetések és Vállalati Pénzügy tanszék szervezésében.
Mérő sok egyéb mellett a Berkeley egyetem egyik lengyel doktorandszuának doktori munkájáról mesélt, akinek kísérletében különböző országok csapatai egy-egy modellhajót kellet összerakjanak, csapatmunkában. Doktorija majdnem zsákutcába szaladt, mert - akárhogy vizsgálták a csapatok videófelvételeit - azok nem szolgáltak semmilyen használható tanulsággal a csapatmunkáról. Mígnem eszébe jutott a kutatónőnek, hogy megvizsgálja, miként választanak vezetőt a különböző csapatok, illetve ami fontosabb: választanak-e egyáltalán?!
A kísérlet fontos tanulsága az lett, hogy a főnökválasztás puszta ténye képes volt jól megjósolni a csapat sikerét, mindegy, hogy az adott főnök buta volt, fiatal, öreg, tapasztalt vagy tapasztalatlan.
Ki a főnök? Ezt kell eldönteni! És úgy is mondhatjuk, hogy ezt el kell dönteni! Ez nem minden. Érdekes még, hogy messze az amerikaiak végeztek a lista élén. Ők választottak leggyorsabban, és legjobban vezetőt maguknak. De jók voltak a Japánok és a Németek is.
Noha magyar csapat nem vett részt a kísérletben, kelet-európaiak igen. És jó gyatrán szerepeltek. Mérő szerint a magyarok sem szerepeltek volna jobban egyébként. Hogy miért? Az amerikaiak szerinte azért is jók ebben, mert az iskolában rengeteg a csapat és projektmunka. Például hogy menjenek haza a gyerekek, és sarjasszanak babot csapatban. Ezekben a projektekben a gyerekek feladatainak része, hogy vezetőt válasszanak maguknak, mert - ahogy ugye már tudjuk - ezt kell eldönteni, illetve, ezt el kell dönteni. Az amerikai gyerekek sokszor és gyakran kell eldöntsék, hogy ki lesz az alkalmas vezető, így rutint isz szereznek ebben. Mind abban, hogy kell valakit választani. Mind abban, hogy jó és egyre javuló érzékkel válasszanak valakit.
A japánoknál nem megleppő módon a legidősebb csapattagot választották vezetőnek. Míg az amerikai csapatok sokszro nem tudták megmondani, hogy miért éppen Bill vagy Jack lett a kiválasztott vezető, inkább csak úgy érezték, hogy ő lesz a legalkalmasabb. De ez az “úgy érezték”, ez az iskolából jött.
Szóval tanulság? Ha legközelebb kaptok valami projektet, válasszatok vezetőt. Ezen doktori munka alapján nem hibázhattok nagyot… a lényeg, hogy legyen valaki, aki döntéseket hoz, hogy hogyan építsétek meg a hajómodellt, mi jöjjön mi után. Ennek hiányában valószínűleg menni fog a szerencsétlenkedés, és nem fog elkészülni időre a hajó.